A 18. század második felében a hazánktól nyugatra eső területeken a textiliparban és a festőmesterségben munkaerő-felesleg képződött, ezért sokan egyénileg vagy családostul áttelepültek Magyarországra, növelve ezzel az itteni kékfestők számát és a mesterségbeli tudás színvonalát. Így kerültek Magyarországra az evangélikus Kluge család ősei a szászországi Sorauból.
Az alapító és a Kluge-műhely létrejötte
Johann Friedrich Kluge magyar földre érkezve Sárváron telepedett meg, majd 1777-ben a pozsonyi főcéhbe kérte felvételét. Fia, Carl Friedrich Kluge 1786-ban családjával együtt Pápára költözött, ahol műhelyt alapított, s a család hét generáción át fontos tényezője volt a város iparának és hitéletének is. Feltehetőleg egy megszűnt üzemet vett át és virágoztatott fel. Az eredeti, földszintes, barokk boltozatos épületet átalakították kétszintessé, később, az 1880-as években pedig felépítették a szárítóépületet a Tapolca patak partján. Carl Friedrich fia, Ferenc is folytatta apja mesterségét, s a műhelyt átvéve továbbfejlesztette a családi üzemet.
A Kluge família beilleszkedett Pápa társadalmába, tagjai bekapcsolódtak az evangélikus közösség életébe. Mindennapjaik fontos része volt, hogy „Isten segedelmét” kérjék életükre és munkájukra, ahogy erről naplófőkönyveik bejegyzései is tanúskodnak.
A felvirágzástól az államosításig
A mindennapos viseletben használt kékfestőanyag népszerű volt a Dunántúlon, különösen a magyarországi németek és a vendek [magyarországi szlovének a Rába-vidéken – a szerk.] körében. A Klugecégnek ötven kilométeres körzetben huszonnégy vásározóhelye volt, kilencvenöt helységbe szállított vasúton, postán, több mint száz ügyfélnek.
A családi üzemben közel kétszáz éves működés után 1956-ban állt le a termelés, de sikerült megmenteni a kékfestőműhely teljes felszerelését, a nyomódúcokat, kliséket, bárcákat. Az 1962-től Pápai Kékfestő Múzeumként látogatható épületben a festőüstök, a szárító- és mángorlógépek ma is működőképesek.
A Kluge családban a munka szeretetével, a kiváló üzleti érzékkel, a kézügyességgel együtt öröklődött a múlt tisztelete, az elért eredmények megbecsülése. Ilyen széles skálájú és időben ennyire folyamatos (1834–1950) forrásanyag egy családtól ritkán marad fenn. A százötven doboznyi személyes és üzleti iratanyag a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltárába került.
A 19. század közepétől az egymást követő nemzedékek megőrizték a család feljegyzéseit, levelezését, az iskolai füzeteket, gyermekrajzokat, a meghívókat, gyászjelentéseket, fényképeket, a családtagok közéleti szereplésével kapcsolatos iratokat. Aprólékos pontossággal feljegyezték a családi háztartás pénzforgalmát: találunk a dokumentumok között bolti bevásárlókönyveket (1885–1951), húskönyveket, disznóölések könyveit, cipészkönyvet, rövidáru-, illatszer-, benzin- és olajkönyvet, az autó naplóját, a lovak tartásával kapcsolatos kiadásokat. Ezekből a már sokszínűségük miatt is érdekes és látványos iratokból nagy részletességgel megismerhető egy polgári iparos-kereskedő család élete.
Mintakönyvek, árjegyzékek, gyártási könyvek
A német és magyar nyelvű iratgyűjtemény különösen értékes részei a kékfestőkelme gyártására vonatkozó iratok, amelyek között igazi kuriózumokat is találhatunk.
Folyamatosan és nagy figyelemmel vezették a kékfestőüzem gazdasági iratait. 1854-től egészen az államosításig megőrizték a pénztári főkönyveket, pénztári naplókat, folyószámla-főkönyveket (külön vezették az adósok és hitelezők adatait), a számlakönyveket. A 20. század elejétől megmaradtak a család adókönyvei, a biztosítási, takarékpénztári és banki iratai. Precízen lefűzve tárolták az üzleti levelezés kimenő és bejövő leveleit (1864–1949), az üzletfelek címjegyzékeit (1894–1920), a postakönyveket (1914–1956). Gyáripari statisztikát készítettek (1932–1945), és lelkiismeretesen feljegyezték az alkalmazott festőmunkások adatait, valamint heti, havi fizetésüket (1887–1938), az eladónők és vásározók heti bérét (1897–1943), a cselédeknek és kisegítő munkásoknak kifizetett összegeket (1923–1942).
Az 1910-es évektől egyéni munkakönyveket vezettek, amelyekből negyvennégy fenn is maradt. Feljegyezték a munkarendet, a munkásoknak és kereskedőknek adott ajándékokat. Hasonló alapossággal vezették a nyilvántartásokat a – főleg német – kereskedők megrendelésére szállított kelmékről (1888–1955), a bérmunkában készült áruk teljesítéséről és szállításáról. Leírták és megőrizték a kékfestőrecepteket (1850–1913) és a család festőfeljegyzéseit, később a kódokkal ellátott színmintakönyveket. Rögzítették a kékfestőüzem gyártási munkafolyamatait a gyártási könyvekben (1886–1951), a mintázó-, festő- és mángorlókönyvekben (1871–1955).
Eltették és rendszerezték a vásáron eladott mintákat (1865–1935), a nyersárumintakönyveket, a Leipnik és Társa cég kanavász-mintakártyáit [kanavász: színes, erősen sodrott fonalból szőtt lenvagy pamutszövet – a szerk.], a Farbwerke vorm. Meister Lucius & Brüning mintakártyáit. Megmaradtak a vásári árjegyzékek (1900–1946) és a minták kelendőségéről vezetett feljegyzések. Teljes vagyonleltárt készítettek a családi javakról: ingatlanokról és ingóságokról (1850–1916), az üzemben használt gépekről (1940-es évek), az árubeszerzésekről, az árukészletről. Nemcsak a kékfestőanyag készítéséről tudhatunk meg sokat e sokféle forrás segítségével, de szinte rekonstruálható a régi üzem, a korabeli ügymenet, a Kluge család üzleti élete.
A cikkben felhasznált források a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának (MNL VeML XIII. 81.) őrizetében találhatók.
A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának főlevéltárosa, a Veszprém–Balaton 2023 Zrt. programfejlesztési tanácsadója
A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának főlevéltárosa, a Veszprém–Balaton 2023 Zrt. programfejlesztési tanácsadója
A cikk az Evangélikus Élet magazin 2021. március 21–28-i dátummal megjelenő, 86. évfolyam, 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán(külső hivatkozás)
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala