Az Egyiptomból való szabadulás elbeszélése későbbi korok hősiességének paradigmájaként szolgált. Nem véletlen, hogy Kossuthot a magyarok Mózesének is nevezték. Petőfiék pedig a maguk fiatalságával álmokat álmodtak és látásokat láttak. Gondoljunk csak bele: szellemi és lelki forradalmában Jézus is elsősorban fiatalokra, a tanítványaira épített. A kereszténység eleinte elsősorban fiatalok mozgalma volt. Bárcsak ma is az lenne! Talán meglepő, de a próféták jó része is fiatal volt. Jeremiás eleinte éppen ifjú kora miatt félt a nyilvánosság elé lépni, ezért így biztatta őt az Úr: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok…” És mit hirdetett? Amit például könyve 29. részében olvashatunk, az akár nemzeti programnak is tekinthető. Először ezt mondja: „Építsetek házakat és lakjatok bennük!”  Vagyis ne a szolgák vagy menekültek átmeneti és szánalmas sátortáboraiban éljenek, hanem telepedjenek le, rendezkedjenek be. Mint szabad emberek. Mert szükség van hajlékokra, otthonokra, takaros portákra. Emberek házára és Isten házára. 

Másodszor ezt mondja Jeremiás: „Ültessetek kerteket, és egyétek annak gyümölcsét!” Más szóval gondoskodjanak a környezetükről. A kerítéseket, ha vannak, takarják el zöld növényekkel. Ma úgy mondanám, hogy ne szögesdrótok, hanem gyümölcsfák között éljenek. Műveljék kertjeiket, műveljék önmagukat. Virágozzanak a fák, virágozzék a remény. A szürkeség rút színét váltsa föl a remény zöldje.

Jeremiás harmadik intelme így szól: „Fáradozzatok városotoknak a békességén!” Majd józanul hozzáteszi: „mert attól függ a ti békességetek is”. A falu, a város, az ország javának keresése nem megalkuvás, hanem a szeretet jele. Hol a testvér-, hol az ellenségszereteté. Az apostol ezt így mondja: „Amennyiben lehet, amennyiben rajtatok áll, igyekezzetek békességben élni minden emberrel.”

Végül igazán aktuálisnak érzem Jeremiás negyedik mondatát: „Házasítsátok meg fiaitokat, adjátok férjhez leányaitokat. Szüljenek azok fiúkat és leányokat. Szaporodjatok, ne fogyjatok!” Ez az intelem a megmaradásról szól. Hogy nem olvadunk be, nem szűnünk meg, nem szívódunk fel. Ezért kell hogy megszülessenek a gyermekek, akik már nem tudnak és nem is akarnak alávetettségben élni. Akik szolgaföldben nem nyughatnak. Ezért és ennek érdekében prófétálnak életükkel és halálukkal: álmokat álmodnak és látásokat látnak. Ők immár a szabadság gyermekei.