Tizennyolcan autóval Székesfehérvárott találkoztunk június 8-án. Itt országunk alapítóinak, Gézának és Istvánnak az emlékei nyomán indultunk el. A Szent István-székesegyház előtt látható a fejedelem által épített egyik első keresztyén templomunk alaprajza, továbbá az országalma és Kovács Jenő órás harangjátéka. A romkert megtekintését követően a püspöki palotában fogadtak bennünket, ahol értékes Luther-könyveket láthattunk.

A főutca végén, mint őrtorony áll négy fióktornyával Sándi Gyula alkotása, az evangélikus templom. Bencze András kedves ismertetője után a Móri árok irányába indultunk. Fehérvárcsurgó, Károlyi kastély, Bodajk Galya szurdok, majd Pannonhalma következett. A Szent Jakab vendégház volt aznap a végállomás. Az ottani borvidék ízei az ágyig kísértek.

Csütörtökön a Pannonhalmi Bencés Főapátság látogatóközpontjában Menyes Gyula barátunk várt. Csodás panoráma és az évszázadok misztériuma valóban lenyűgöző a hegyre térő ember számára. Ezt érezhettük.

Innen Lébénybe vezetett utunk, ahol Korháry Ferenccel kiegészülve tekinthettük meg a Szent Jakab-plébániatemplomot, hazánk legrégebbi román stílusban épült monostortemplomát. Ebéd után egy kisebb népvándorlás áldozatául esett településen keresztül jutottunk el Kiss Miklós esperes segédletével az elhíresült dunacsunyi gáthoz. Itt csapatépítés gyanánt vadvízi evezés lett volna jó, de inkább nagy bőszen átszeltük a kettészakított Csallóközt és Bősnél álltunk meg. A Szlovák államhatárt Győr irányában léptük ismét át.

Pannonhalma visszavár, este egy kedves tanyán találtuk magunkat, ahol természetesen a pince is nyitva állt. Tartalmas kirándulásunk utolsó napjára, megrostálva már csak hatan maradtunk, de így se hagyhattuk ki Csesznek várát, ahol még egy via ferrata, azaz vasalt út várt ránk.

A tanév végén, a tengersok adminisztráció és feladat után jó volt kiszakadni a „mókuskerékből” és végre kötetlenebbül beszélgetni, értékes helyeket megismerni. Köszönet a szervezőnek és a közreműködőknek!