Ebben minden illetékesnek megvan a maga feladata: az egyik rendészeti, a másik geopolitikai, a harmadik titkosszolgálati, a negyedik egészségügyi szempontokat kell hogy érvényesítsen. A segélyszervezetek és általában az egyházak pedig ugyancsak a maguk eszközeivel élhetnek. Egyebek mellett erre kötelez minket az irgalmas samaritánus bibliai példázata is. Jézus arra tanít, hogy ha valaki az út szélén van – adott esetben félholtan –, azon segíteni kell. Ott és akkor még csak azt sem kérdezve, hogy milyen nációhoz, melyik valláshoz tartozik az illető.

Mert nagyon sokan vannak az út szélén. Vagy éppen már a tenger fenekén. A napokban, immár sokadszor, egy bevándorlókkal teli hajó süllyedt el a Földközi tengeren, a líbiai partoknál. Lehet mondani, hogy így jár az, aki illegálisan akar Európába jutni – ám ők mégis csak emberi lények voltak. Immár múlt időben, mert több százan odavesztek a szerencsétlenségben. Bennünket még inkább felkavart az a hír, hogy egy, az osztrák A 4-es autópálya szélén hagyott magyar rendszámú furgonban több mint 70 megfulladt migránst találtak. Köztük gyermekeket és asszonyokat.

Rajtuk már az irgalmas samaritánus sem segíthetett. Érvényesnek tartom azonban a bibliai példázatnak egy sajátos továbbgondolását, amivel a közelmúltban találkoztam.

„Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a samaritánus. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen. Ez foglalkoztatta, amikor 2333-madszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte belebotlott az újabb sebesültbe, annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet.
Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborított testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jól ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is érkeztek. A samaritánus pedig a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát. Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapaszokat osztogatna...”

Kedves hallgatók! Mivel „helyzet van”, kötszerrel, étellel, mosdási lehetőséggel, takaróval kell most segíteni. De igazi megoldást csak az hoz, ha az arra illetékesen megkeresik és felszámolják a rablótanyákat. És akkor zavartalanul lehet utazni Jeruzsálemből Jerikóba, vagy éppen Szegedről Budapestre.