Egy színes virágot összerakva akartuk a gyerekekkel kihangsúlyozni, hogy az édesanyák olyan sokszínűek, mint a virágok, olyan sok mindent tudnak, hogy minden sziromra jutott egy-egy mondat, amelyben az került kifejezésre, hogy kinek miért is fontos az édesanyja, miért szereti őt oly nagyon: mert életet adott, mert lefekvés előtt megfogja a kezünket, mert mindig megölel, mert tízórait készít, mert igent mond majdnem mindig, mert ügyes és szorgos és elkészíti a kakaót a katonákkal együtt, mert nagyon kedves, mert nem felejt el soha és sorolhatnánk a végtelenségig.

Sok mindent tudnak az édesanyák, nagymamák. Olykor pedig ez a sok minden nagyon terhelő is lehet. Nekik is kell erőt meríteni valahonnan. A virág nem létezik szár és gyökér nélkül, a szőlővessző csak akkor terem sok gyümölcsöt, ha a szőlőtőn marad. Az édesanyák és nemcsak, akkor maradhatnak erősek és mindig fittek feladatuk teljesítésében ha Istenben maradnak, benne bíznak. Az ézsaiási ige is erre mutat rá. Ahogyan az édesanya sem feledkezik meg gyermekéről, Isten sem feledkezik meg rólunk. Ő tenyerén hordoz és tart. Az anyáknapi ajándékunk a kis műsor és virág mellett az volt, hogy édesanyáinkat és gyülekezetünk minden egyes tagját megerősítsük abban, hogy Istenben megmaradva, rá hagyatkozva kapunk erőt mindenhez. Példaértékű a gyermeki magatartás. Ahogyan mi, gyermekként vakon bízunk, bíztunk szüleinkben, ugyanígy bízhatnak ők is és mi is Isten megerősítő és megújító szeretetében.

Ahogyan a virágot szára tartja,

Úgy hordoz tenyerén a mindenség Atyja.

Úgy szeret, ahogy te is engem,

És rólad sem feledkezik meg sosem.