Az 1913-ban alapított lambarénéi, akkor még elsősorban leprakórház mai felújítási költségei meghaladják az 5 millió eurót. A költségeknek eddig csak 10%-ára van fedezet. Az Allensbachi Közvélemény-kutató Intézet adatai szerint a német lakosságnak mintegy 88%-a ismeri többé-kevésbé Schweitzer nevét és munkásságát, 26%-nak három példaképe között is szerepel. Sokan emlékeznek életére, az élet feltétlen és kölcsönös tiszteletének a gondolatára, a Jézus életére vonatkozó kutatómunkájára, s főként arra, hogy kivételesen nagy tehetsége volt az orgonajátékhoz, s korának kiváló Bach-ismerője, valamint ihletett  előadója volt. Az is megmaradt sokak emlékezetében, hogy Lambarénéből írt tiltakozó levelet az atomfegyver-kísérletek ellen, amire John F. Kennedy amerikai elnök személyes levélben reagált. A jótékonysági év keretében orgonakoncertek lesznek például a berlini, magdeburgi, hildesheimi, würzburgi, limburgi dómban. Párizsban húsvét után egy teljes hetet szentelnek az akciónak. Esslingenben június végén orgonaéjszakát tartanak folyamatos Bach-muzsikával, Frankfurtban, Braunschweigben, Koppenhágában és Moszkvában pedig több napos szimpóziumokra kerül sor.

Nemrég érdekes interjút közölt az evangelisch.de internetes egyházi honlap Einhard Weberrel, az Albert Schweitzer Német Segélyszervezet elnökével. Ebben ő fogalmazta meg azt, hogy Schweitzer etikája napról napra aktuálisabb lesz. A Hegyi beszéd etikáját akarta átültetni a mindennapi életbe. Jézus követésében ezért hagyta ott az ígéretes európai professzori karriert, gyógyítani, segíteni indult Afrikába. Ott is az egyenlítői vidékre, ami önmagában embert próbáló körülmény az európaiak számára. Totál őserdő, totál trópus. De ő úgy értelmezte a vallást, mint ami szerint az ember az emberért van. Schweitzernél szó és tett abszolút módon fedte egymást. Az akkori viszonyok annyira kezdetlegesek voltak Lambarénében, hogy a misszionáriusoknak épített házacskában laktak az orvosok. Mindent Schweitzer finanszírozott. Sikeres könyvei, előadásai tiszteletdíját, európai és amerikai orgonakoncertjeinek a bevételét teljes egészében az afrikai kórházra fordította. Példája sokakat ösztönzött kisebb-nagyobb adakozásra, adományozásra, szponzorálásra. Béke Nobel-díjának pénzhozadékát is mindenestül Lambarénének adta.

Önéletírásából, leveleiből tudjuk, hogy már nagyon fiatalon elkezdett töprengeni az európai kultúráról. 1900-ban kialakult az a meggyőződése, amelyet aztán később, 1923-ban kiadott kultúrfilozófiájának az első kötete elején fogalmazott meg így: „A kultúra mélyrepülésének a korszakában élünk, mivel egyre inkább hiányzik az etika.” Az őserdő csendjében jutott el a felismerésig, amelyet aztán korszakos etikai elvként is megfogalmazott: Tiszteletadás az élet előtt! Pontosan így fogalmazott: „Élet vagyok, mely élni akar a többi élettel együtt, ami szintén élni akar.” Ez a schweitzeri credo, hitvallás. Innen kiindulva erőteljesen bírálta a filozófiát, ami 1850 óta érzékelhetően etikai vákuumot teremtett, azaz nem foglalkozott etikai kérdésekkel. Ezért mind nagyobb lett az emberiségnek a teremtett világgal szembeni felelőtlensége éÉppen az etikai hiányosságok miatt. Pontosan ezt hivatott pótolni az élet tiszteletének központi elve gondolkodásában és életgyakorlatában. És ezt az elvet nemcsak az emberekre, hanem a teljes élővilágra is vonatkoztatta. Igazi ökológiai etikát teremtett, mielőtt még az emberiség ráébredt volna a környezetvédelmi, természetvédelmi feladatok életbevágó fontosságára. Schweitzer egész élete és életműve az önzés, az egoizmus ellenpéldája volt. Az élet értelmét nem az önépítésben, önmagunk gazdagításában, hanem a másik ember, a felebarát segítésében, építésében, támogatásában ismerte fel és valósította meg. Más vallásokban ezt életszentségnek nevezik.