Alexandra gyökerei Sopronhoz kötődnek: itt keresztelte Szimon János lelkész 1988-ban, itt konfirmálta Zügn Tamás lelkész 2011-ben. A Líceumban végzett tanulmányait követően az Evangélikus Hittudományi Egyetemen teljesítette a követelményeket, és Cinkotán a hatodévet, hogy aztán most, ezen a vasárnapon gyerekkorának oltára elé állhasson, és a szolgálatba innen indulhasson a hosszú útnak, egyrészt a 433 kilométer távolságnak Csaba és Sopron között, másrészt a lelkészi szolgálat útjának.

Az elnök-püspök Mt 7,13–14 alapján hirdette az Úr igéjét, amely Alexandra utolsó Teológián elmondott áhítatának is az alapigéje volt, és a szentelési meghívóján is ez szerepelt. A válogatás most elsősorban a szoros kapu és a keskeny út szimbólumára összpontosított. Az igehirdetés megállapította, hogy ezen igéknek a kiválasztása is már bátor elkötelezettséget mutat a felszentelt lelkésznőtől, ahogy meghívójának a címlapképe is az égbe vivő híddal. A prédikációban a német fordítás felhasználásával arra is rámutatott, hogy valójában ez a keskeny ajtó nem más, mint Jézus, akin keresztül utat lehet találni az életre, és erre lehet vezetni másokat is. Persze lehet, hogy az igei igazság, miszerint kevesen vannak, akik ezen járnak, bebizonyosodott a népszámlálási statisztikákból is, viszont ezek a számok hatalmas lehetőséget is mutatnak a papi szolgálatban. 

Gáncs püspök idézte is Alexandra már említett teológiai áhítatát: „Feladatot bízott ránk, nem azt, hogy meghátráljunk, hanem azt, hogy az ő segítségével megmutathatjuk, hogy milyen úton járhatunk. Tudom, mit akarok elérni.” És Alexandra valóban tudta, hogy mit akar elérni: most például leginkább iskolalelkész szeretett volna lenni, ami teljesül is a Viharsarokban, ahol örömmel vállalta a nem könnyű „terepen” a szolgálatot több száz fiatal között, hiszen kollégium és gimnázium, induló általános iskola és óvoda várja. Püspök úr lelkére kötötte Alexandrának, hogy legyen útitárs a diákok mellett, aki együtt megy velük az úton, úgy, mint Jézus és emmausiak. 433 kilométer: ez bizony nagy távolság Sopron és Békéscsaba között. De Gáncs püspök biztatta a lelkésznőt, hogy ő is Békéscsabán kezdte el püspöki szolgálatát: mutatva azt, hogy mekkora érték az, ami a végeken van, akár a nyugati, akár a keleti végeken. És a nagy távolság áthidalható, ha a soproniak, csabaiak és cinkotaiak is imádkoznak az új lelkészért, és továbbra is mögötte állnak hordozó gyülekezetekként. 

A szentelési istentiszteleten Szabóné Mátrai Marianna a teológia részéről, valamint Vető István lelkész mint mentor vett részt a liturgia szolgálatában. Alexandra Cinkotán töltötte hatodévét, így nem csoda, hogy az ünneplő soproniakon túl a cinkotai testvérek is jelen voltak a felszentelésén, sőt a cinkotai énekkar köszöntötte is őt egy kórusművel. Az istentisztelet második részében a nevelő gyülekezet egyik lelkésze, e sorok írója, Gabnai Sándor esperes közösen osztotta Alexandrával az úrvacsorát; valamint vezette le az alkalmat követően az ünnepi közgyűlést az ilyenkor szokásos köszöntésekkel. 

A köszöntés lehetőségével egyrészt ő maga is élt, hogy a küldő egyházközség nevében átadjon egy házi úrvacsoráztató készletet ajándékként, és felhívja a lelkésznő figyelmét arra, hogy Isten sokkal több áldást tartogat számára, mint azt bármikor is gondolhatnánk. A nevelő iskola leköszönő iskolalelkésze, Mesterházy Balázs az egykori hétfő délutáni hittan fakultáció emlékképét pendítette meg, kívánva, hogy a lelkésznőnek is legyen majd ilyen másokat elindító élménye. Dr. Szabó Lajos rektor köszöntésében többek között arról is szólt, hogy milyen liturgikus élményei voltak Alexandra nevelése közben a Teológián, de arról is, hogy a Teológia nem engedi el kötelékéből, hiszen a lelkésznő még folytatja a tanulmányait ott magiszteri szinten. Vető István és a cinkotai közösség kedves személyes ajándékokat hozott az igei üzeneten túl: a fiatalok egy plüssmackót adtak, amelynek pólós öltözékén a tanévzáró istentiszteleten készült fotó volt; valamint azt a templomi gyertyát, amelynek fényénél Alexandra is szolgált az elmúlt évben. Dr. Wagner Szilárd iskolalelkész mint az iskolalelkészek munkaközösségének lelkésze biztosította a lelkésznőt arról, hogy mindenben támogatni fogják – akár 433 kilométer távolságból is –, hogy ezt a szolgálatot elláthassa. A fogadó iskola igazgatója, Kolarovszki Zoltán a kezdődő jó munkakapcsolat reményéről beszélt, valamint arról, hogy milyen szeretettel várják Csabán az új iskolalelkészt – ennek bizonyítékát is adta azzal, hogy ajándékként csabai kolbászt hozott; ötletesen utalva arra, hogy ott a kerítés is abból van. Szimon János nyugalmazott soproni lelkész pedig azon örömének adott hangot, hogy Alexandrának a legnagyobb ajándékot akkor adhatta át, amikor Isten gyermekévé téve megkeresztelte; valamint az is örömmel töltötte el a szívét, hogy idén júniusban a teológián a lelkésznővel együtt vehették át a diplomájukat: Alexandra a friss diplomáját, ő maga a jubileumi oklevelét. A köszöntések sorát Radosné Lengyel Anna déli egyházkerületi felügyelő és Gáncs püspök zárta: előbbi átadta a fogadó kerület ajándékát, többek között egy védő oltalmat is szimbolizáló esernyőt; utóbbi pedig mint immár friss háromunokás nagypapa a lelkészi oklevelet.

A templomi alkalom után a gyülekezeti terem adott helyet az ünnep fehér asztal melletti folytatásához, a család, a gyülekezetek és a vendégek közös szeretetvendégségéhez.

Isten áldása legyen a nyugati végekről induló lelkésznő életén a keleti végeken!

Névjegy:

Halász Alexandra Ildikó 1987. október 4-én született Sopronban. Középiskolai tanulmányait a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol fokozatosan alakult ki benne, hogy azokat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen kívánja folytatni. 2007-ben érettségizett, és katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon kezdett, de az első félév után beadta átjelentkezési kérelmét lelkész szakra, és a következő évtől ott folytatta tanulmányait. 2011-ben egy félévet Németországban, Erlangenben töltött német nyelvtudásának továbbfejlesztése, a teológiai szaknyelv elsajátítása céljából. Hatodévesként a cinkotai gyülekezetben tanult és szolgált, ahol nagyon sok pozitív, elhivatottságát megerősítő élményben volt része. Tanulmányai kezdete óta folyamatosan erősödött benne az, hogy szolgálatát a fiatalok körében szeretné végezni. Tudatosan koncentrált a hitoktatásra, hogy minél több gyakorlatot szerezzen benne. Szeptembertől a Békéscsabai Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola lelkészeként kezdi meg pályáját.