A templomépítő tirpák ősökre „házon belül” emlékeztek, mert a meghívott két fiatal előadó is a gyülekezetből származott el. Horváth-Hegyi Áron lelkész, korábban északi kerületi püspöki titkár, két hónapja kezdte meg gyülekezeti lelkészi szolgálatát Sámsonházán, Garai Péter építészmérnök pedig az Országos Iroda Építési, Ingatlanügyi és Műemléki Osztályának műszaki referense, és a Kövekbe épített hitvallás című könyv egyik társszerzője. A gyülekezet parókus lelkészeinek igeszolgálatai keretezték a két nap ünnepi eseményeit.

Már évek óta a templomszentelési ünnephez kapcsolódóan tartják meg a gyülekezeti napot, melyen a múlt, jelen és jövő kérdései egyaránt szóba kerülnek. Dr. Kovács László Attila igazgatólelkész nyitó áhítatában, a zsoltáros szavaival visszatekintett: „Arra emlékszem, hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.” (Zsolt 42,5)

A volt püspöki titkár az Északi Egyházkerület hat egyházmegyéje életéből kiindulva, nemcsak a gyülekezetépítés örökségéről szólt előadásában, hanem megfogalmazta a jövőben várható kihívásokat is. Horváth-Hegyi Áron utalt rá, hogy minden emberi igyekezet mellett, a növekedést az Isten adja (lásd 1Kor 3,6).

A fiatalok bizonyságtételekkel és énekükkel adtak életjeleket, és egy árnyjátékkal pedig azt szemléltették, hogy Isten keresi és várja a tőle elfordult és vele szóba sem álló embereket. Vetítettképes előadásában, a nagytemplom építészeti örökségéről és rejtett kincsiről, szépségeiről is szólt az építész, Garai Péter. A történeti áttekintés után saját fényképfelvételein szemléltette a műemlék sok, felfedezésre váró értékeit, például az erős vár ábrázolást az orgona feletti kupola felületén. A templom az imádság háza, a gyülekezeti szolgálatát most kezdő Horváth-Hegyi Áron lelkész a minden emberért való imádság fontosságára hívta fel a jelenlévő tirpák utódok figyelmét.

A vasárnapi ünnepi hálaadó istentiszteleten alapigeként Zsarnai Krisztián esperes azt az igeszakaszt olvasta fel, (Róm 11,33-36) amely a templom szentelésekor is felhangzott. Ezt a Tirpákok című eposzában Vietórisz István is megörökítette. A november 18-án 95 éves Pecznyík Pál laikus költő, versmisszionárius új, alkalmi versét küldte el köszöntésül volt gyülekezetének, amely fel is csendült a hálaadó ünnepen.

A gyülekezeti hétvége méltó záróakkordja volt a zenés áhítat, amelyen Adámi László lelkész a reformáció hetében, az alapvető reformátori tanításról szólt (Ef 2,8–10 alapján); Krisztusért, kegyelemből van üdvösségünk, hit által!

Ősbemutatóra is sor került, felcsendült dr. Kovács László Attila korálkantátája, amelyet vegyeskarra és orgonára írt, a 320. énekünk alapján: Eljött hozzánk az üdvösség! A gyülekezet énekkarát a szerző vezényelte, és Kiss Zoltán, a nagytemplom orgonaművésze orgonált a zenés áhítaton.

Az orgonakarzaton is olvasható a 228 éves Isten háza külső kapujára arany betűkkel írott, kövekbe és szívekbe „épített” hitvallás: Erős várunk az Úristen! Minden említett esemény teljes hanganyaga, és a két előadás diaképei is elérhetőek a szerzők engedélyével, a tudósító honlapjáról, innen.