A karácsony előtti időszak a segítésről szól. Azok, akiknek van adnak azoknak, akiknek nem jutna. A Rex Kutyaotthon Alapítvány nemrégiben megdöntött egy Guiness rekordot, a legtöbb plüsszfigura egy helyen, azonos időben, a legrövidebb időn belül való kihelyezéséneksebességrekordját: a közreműködő 17 személy 892 másodperc alatt 6540 játékot helyezett ki 477 négyzetméternyi területen. A rekord felállítása után azonban úgy döntöttek, hogy az összegyűlt játékokat jótékony céllal továbbadják. Mivel az alapítvány kommunikációs és marketing vezetője, Haba Gábor újpesti felügyelő, ezért kézenfekvő volt, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak is adnak belőle. Kereken ezer darabot.

December 20-án délután érkeztünk a telepre, ahol már nagy volt a sürgés-forgás. Miután megismerkedtünk a kutyusokkal és bejártuk a terület zugait, így a játszóteret, a tópartot, meg is érkeztek a vendégek. Először a gödöllőiek futottak be, egy autóval, egy kísérővel négy gyerek jött. Két 13-14 éves kamasz és két 5-6 éves nagycsoportos óvodás. Megszeppenve ültek le a teremben, majd némileg felvidult az arcuk, amikor a Rex-esek kiborítottak eléjük két zsák plüsst. Akkor érkezett meg a Sarepta szeretetotthon csapata is, két kísérő és két fogyatékos lány.

Solymár Péter újpesti evangélikus lelkész áhítata után az állatotthon óvodapedagógusának segítségével a felelős állattartással kapcsolatos Legyen Ön is kutyaokos! vetélkedőn vettünk részt. Aztán behozták a frissen sült túrós buktát és a forró teát. Mindenki jóízűen evett. És megérkezett Barka, a keverék csodakutya, akit párhetes korában találtak meg. Kevés esélye volt a túlélésre, mégis ma itt volt közöttünk, vidáman, élénken, kifogyhatatlan energiával, rengeteg tudással, amit meg is mutatott nekünk a gyerekek nagy örömére. Futott a labdáért, pórázát adta, körbe futotta gazdája lábát, sőt, még a plüssök pakolásában is segített.

Aztán vártunk, de a diakóniai osztály részéről mégsem futott be az a személy, aki hivatalosan átvette volna az ajándékokat. Az adományt. A Rex-esek némileg csalódtak, mi is. Sok plüss találhatott volna karácsonykor gazdára, de egyelőre zsákokban marad és csak januárban jut el reménység szerint azokhoz, akiknek szánták. Végül kérésünknek engedelmeskedve, Solymár Péter lelkész vette át hivatalosan az ajándékokat.

A gyerekek közben válogattak: kinek lovacska, kinek maci volt a kedvenc, de itt volt bőven, sőt több is jutott egy-egy gyereknek. Vittek is még a többi tesónak, többi intézeti ellátottnak is. Ők örültek, velük együtt akkor már a Rex-esek és mi is. Hisz jót tenni jó. Jó volt érezni a szemek csillogásában a hálát, az örömöt. Még a kamaszok is ódzkodva ugyan, de végül csak beletettek zsebükbe egy-egy állatkát. Előttünk ciki volt, de szívük mélyén öröm, hogy nekik is jutott az ajándékból, így karácsony előtt. 

Aztán még egy kört tettünk, megnéztük az őzgidát, megetettük a kissé erőszakos kost és Tamarát, a kecskét, megnéztük Tóbiást, az agárt és még „százegy kiskutya” nyalogatta meg kezünket a nap végére. Az egyik bátor kislány egy ló hátára is felállt. Aztán szedelőzdködtünk. A gyerekek a nap végére megnyíltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mithogy már a kicsikkel a szárnyas pónik és a koronás pónik tulajdonságairól is egyeztettünk, a kecskék és kosok viselkedéséről pedig a nagyobbakkal diskuráltunk. És intettünk a pár zsák plüssnek, ami velük együtt útra kelt. Áldott karácsonyt! Köszönjük Rex!