Egy különleges jellem szellemi-lelki portrévonásaiból

Korszakos Jézus- és Pál-kutatások

Az 1875. január 14-én a Colmar közeli, ma Franciaországhoz tartozó Günsbachban született Schweitzer édesapja protestáns lelkész volt. A parókián felcseperedő gyermek különös tehetsége, isteni adományai már igen korán megmutatkoztak. Ötévesen már zongorázott, majd hamarosan orgonaórákat kap, s alig kilencéves, amikor édesapja szolgálati helyén templomi orgonista lesz. Lábaival még el sem érte a pedálokat, de már Bach-műveket kezdett játszani. Édesapja vasárnapi istentiszteleteire szívesen járt, s nagy odafigyeléssel hallgatta a bibliai történeteket, amint ez feljegyzéseiből, önéletírásából kiderül. Ugyancsak nagyon korán jelentkezett személyiségének egyik legértékesebb vonása: az együttérzés, ami nem korlátozódott a szenvedő emberekre, hanem kiterjedt a szenvedő állatokra és az élővilágra is.

Érettségi után a strassburgi egyetemen protestáns teológiát és filozófiát tanult. Hamarosan teológiai doktorátust szerzett. Segédlelkészi szolgálatai mellett behatóan foglalkozott Jézus és Pál apostol életével, tanításaival. Kivételes képességei és felkészültsége elismeréseként kinevezik az Újszövetség docensévé. 1906-ban írta meg alapvető és korszakhatárt jelentő művét, amelynek címe: A Jézus élete-kutatás története”. Ezt nemsokára követte másik jelentős munkája A Pálra vonatkozó kutatások története címmel. Ezután jelent meg zseniális műve, a Pál apostol misztikája.

„Bach-szerelem” - orgonaépítés

Amint kutatói és lelkészi munkája arra időt enged, odaül az orgonához, s játszik, játszik, játszik. Főként és egyre inkább csak Bachot, Isten zenei szólistáját. A híres párizsi orgonista virtuóz, Charles-Marie Widor irányítása mellett kora legjelentősebb orgonistájává nőtte ki magát. Bachról írt munkái olyan példányszámot értek el, mint az eladdig a zenetörténetben megjelent hasonló munka összesen. Szívesen nevezte Bachot a zene költőjének és festőjének. Az instrumentumok királynője, az orgona iránti szeretete vitte rá arra is, hogy behatóan megismerkedjen az orgonaépítés mesterségének titkaival, technikájával, s egyre több orgonát épített. Európa-szerte keresett orgonajavító és -építő lett. Busásan megélt volna ebből a tevékenységből is. De Isten máshová rendelte őt, s ő követte a küldő szót…

Orvosi tanulmányok - küldetés Afrikába

Az élet tiszteletének etikája

A fényes karriert, egyetemi tanárságot és orgonistasikereket odahagyva orvostudományi tanulmányokba kezdett. Korábbi döntését valósította meg ezzel, ami tartalmában ugyan másra irányult. Az volt belső döntése, hogy 30. életévére a tudományoknak és a művészetnek szenteli magát, és „tisztán emberszolgálatot” akar végezni. 1913-ban, az első világháború kirobbanása előtt feleségével, Helenével Afrikába települt át, és az egyenlítői Gabunban felépítette saját és munkatársai kezével a lambarénéi őserdei leprakórházat. Házasságukból egyetlen lányuk született, Rhena, aki 1970-ig vezette a Schweitzer Alapítványt. Igen kezdetleges viszonyok között végezte a teljes embert igénylő és megterhelő leprabeteg-kezelést. És épített, meg harmóniumán játszott az esti őserdei sötétségben karbidlámpája fényében. Emellett Afrika mélyéből visszatekintve Európára, elkezdte írni ebből a sajátos alulnézetből kultúrfilozófiáját. Ebben hatalmas, több évezredet áttekintő vallás- és etikatörténeti körképet rajzolt fel, kijelölve benne sajátos keresztyén etikájának világhírre emelkedett alapelvét, az élet tiszteletének normáját. Tette ezt akkor, amikor az európai nagyhatalmak vérfürdővé változtatták az öreg kontinenst, s kegyelten hatalmi birkózásuknak véres hullámai átcsaptak más földrészekre is.

Teológusokkal, politikusokkal, tudósokkal állt intenzív kapcsolatban

10 ezer levelet írt, 70 ezer levelet kapott

A kor egyik neves és nyílt szellemiségű, ökumenikus lelkületű svéd evangélikus püspökének, Nathan Söderblom későbbi uppsalai érseknek a meghívására 1920-tól Svédországban tartott előadássorozatot az élet tiszteletének etikájáról. Orgonakoncerteket adott és adományokat gyűjtött Lambaréné javára. Rokonságban állt Jean-Paul Sartre-ral, és elmélyülten vizsgálta, bírálta az egzisztencialista filozófiát, amelyet Sartre is képviselt. Kora kiváló tudósaival és politikusaival is levelezésben állt, mint például Albert Einsteinnel, a svéd ENSZ-főtitkárral, Dag Hammarskjölddel, akit fiaként féltett leveleiben attól, nehogy az afrikai politikai konfliktusokba belekeveredve életét kockáztassa. Félelmei beigazolódtak, hiszen Hammarskjöld politikai merénylet áldozata lett, éppen Kongó felett, amikor 1961-ben repülőgépét lelőtték. De levelezett az amerikai elnökökkel is, folyamatosan tiltakozva az atomfegyver-kísérletek ellen. Ebben a törekvésében keresett és talált kapcsolatot az atomfizikus Heisenberggel, Joliot-Curie-vel, Marie Curie-vel és másokkal. Munkatársa, Alida Silver Schweitzer günsbachi házában múzeumot és levéltárat rendezett be 1967-ben, a fehér doktor halála után. Ma itt 10 ezer Schweitzer-levelet őriznek,  és több mint 70 ezer levelet, amit neki küldtek. Itt őrzik művei kéziratait, prédikációit, diákat, filmeket, hangfelvételeket tőle, róla. 90 éves koráig hihetetlen energiával szolgálta Isten minden teremtményét – embereket és az egész élővilágot. Végakarata szerint nem kívánt visszakerülni végső pihenésre Európába. 1965. szeptember 4-én bekövetkezett halálát követően földi maradványait lambarénéi kórháza közelében helyezték nyugalomra. Munkatársai között volt japán és magyar orvos is. Máté János zenetanár, a budapesti Református Teológiai Akadémia egykori professzora is váltott vele leveleket. Halála után megalapították a nemzetközi társulatot öröksége ápolására. Nevét számtalan intézmény, iskola viseli. Csak Németországban 118 iskola homlokzatán olvasható neve. Német földön alapították meg 1957-ben a Schweitzer gyermekfalut Baden-Württenbergben. A Nemzetközi Albert Schweitzer-díjat először 2011-ben adták át Eugen Drewermann teológusnak és a Maibach orvos házaspárnak. Schweitzer személyisége, teológiája, etikája és hite, zeneszeretete életében és halála után is rendkívüli mértékben képes a legjobbat kihozni az emberekből, legyenek azok egyszerű őserdőlakó bennszülöttek vagy az ENSZ-palotában vitatkozó diplomaták. Ezért is érdemes vele, műveivel, gondolataival újra és újra foglalkozni. Sorozatunknak éppen ez a célja.