„Szombaton és vasárnap is jöhetünk a táborba?” „A jövő héten is folytatjuk?” Ezek, a már tavalyról is ismerős kérdések hangzottak el a gyerekektől péntek délután, a családi záróprogram végén. Mindenki nagy örömére remek hetet töltöttünk együtt nagykanizsai, sandi, pati, szepetneki gyerekekkel a gyülekezeti terem és templomudvar otthonos közegében. A szervezőknek, munkatársaknak mindig meglepő, hogy a hosszas és szerteágazó előkészületek után milyen gyorsan leperegnek ezek a mozgalmas napok. Mi mindennel múlattuk ezt az öt napot 45 gyerekkel?

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” /1Kor 12,27/  - A vezérmottónk adta a lehetőséget, hogy a kézhez, lábhoz, szemhez, fülhöz kapcsolható bibliai történetekkel ismerkedjünk; sok, érzékszerveinket élesre állító játékot játsszunk; vendégül lássuk Nagy Ildikó szájjal festő művészt, aki, míg alkotott, csodát művelt az egyébként locska-fecske csapattal, pisszenés nélkül, megbűvölve nézték a kibontakozó képet! Tartottak nekünk érzékenyítést a vakok és gyengénlátók egyesületétől jöttek, számtalan, általuk használt eszközt is bemutatva. Kirándultunk Obornakra, ahol magunk dagasztottuk a langalló tésztáját, ami meg is sült a kemencében, mire visszaértünk az erdei tanösvényről. És agyagoztunk, nemezeltünk, batikoltunk, pantomimet adtunk elő és táncoltunk, és egyre lelkesebben énekeltük: „Emeld fel a kezed és áldjad Őt, lássa meg a szemed az Üdvözítőt! Hallja meg a füled, mit mond neked, mozdítsd meg a lábad és járj Vele!” A családi programon még a szülők is együtt daloltak Halász Jutkával (no jó, csak a YouTube-ról): „Mindannyian mások vagyunk, bár egyben másban hasonlítunk….” Az ének jelnyelvi változatának láttán többekben felmerült a vágy megtanulni jelelni! A gyülekezeti összefogást és jóltartást hálásan köszönjük, e nélkül a hátország nélkül a tábor nem jöhetne létre! A zalai málnát pedig ajánljuk mindenki figyelmébe!