A 35. Német Protestáns Egyházi Napok, a Kirchentag egyik főelőadásának két kiváló vendége volt a német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier és a korábbi ENSZ-főtitkár Kofi Annan. A Hanns-Martin-Schleyer csarnokban 9000 hallgató üdvözölte nagy tapssal a két politikust. Az előadást követő beszélgetéshez csatlakozott még Nick Baines brit püspök – aki a Kirchentag két évvel korábbi hamburgi záró istentiszteletén prédikált.

„Az internet és a középkori erőszak összekapcsolódásának világát éljük ma meg.”

Steinmeier beszéde elején részletesen beszámolt a közel-keleti menekülttáborokba tett útjairól és a menekültekkel való megrázó találkozásokról, akik mindenüket elvesztették, és halott vagy eltűnt családtagjaikat hiányolták. Emlékeztetett Willy Brandt 32 évvel ezelőtti beszédére a Kirchentagon, amelyben a volt német kancellár a nemzetközi politikát jellemző „hatalmasok tehetetlenségéről” beszélt. Steinmeier a világ mai helyzetét tekintve úgy vélte, hogy nem emlékszik olyan korábbi időre, ahol egyszerre ilyen sok válság ennyi helyen jelen lett volna. Szerinte azonban ez nem véletlen: „a berlini fal leomlása 25 évvel ezelőtt a hidegháború végét szimbolizálta.” Steinmeier szerint a második világháború után kialakult bipoláris világrend felbomlott, azonban a béke új világáról szóló remények hamar szertefoszlottak. „Nem véletlenek azok a válságok, amelyeket ma megélünk. Hatalmas tektonikus változások előtt állunk.” Az újonnan megjelenő etnikai, vallási vagy nacionalista eszmék által vezérelt erőszak a legmodernebb technikákra támaszkodik. „Az internet és a középkori erőszak összekapcsolódásának világát éljük ma meg.”

A „bölcsesség” azt jelenti, hogy igazságosabb hellyé tegyük a világot

Bőbeszédű határozatok és a nyilvánosság figyelmét felkeltő nagy konferenciák még nem biztosítják a széttöredezett világ békéjét. „A békét meg kell teremteni. És ha teljesen megszűnt a bizalom két konfliktusban levő fél közt, akkor harmadik félnek kell kívülről beavatkoznia.” Steinmeier szerint ebből Németországnak egészen biztosan nem lehet és nem szabad kivonnia magát: egyrészt szoros nemzetközi kapcsolatai miatt, másrészt, mert Németország volt az 1989-es rendszerváltás egyik legnagyobb haszonélvezője. Éppen keresztyén szemszögből nézve se szabad félrenézni, hanem egyaránt felelősséget kell vállalni minden megtett és nem megtett cselekedetért. A német külügyminiszter a Kirchentag mottójára utalva úgy véli, hogy a „bölcsesség” sokkal inkább azt jelenti, hogy igazságosabb hellyé tegyük a világot, még akkor is, ha nem mindig várhatóak gyors sikerek. De „ameddig nem adjuk fel, addig megmarad a remény!”

Steinmeier a hallgatókhoz intézett beszédében az elkötelezettséget azzal a reménnyel kötötte össze, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az eddigieknél sokkal hatékonyabban tudna fellépni a világban a béke megóvása érdekében. Szerinte az eddigi eredményekre visszatekintve összességében „egyáltalán nem olyan rossz” a tárgyalóasztalnál diplomáciai eszközökkel elért konfliktusmegoldás mérlege.

Nehéz a kapcsolat a nem állami szereplőkkel

A ghánai Kofi Annan az ENSZ hetedik főtitkára volt, és a mai napig fontos szereplője a nemzetközi diplomáciának – azonban a szíriai polgárháborúban folytatott legutóbbi missziója nem bizonyult sikeresnek. Annan ironikus hangsúllyal mondta, hogy talán ilyen sikertelen missziók jellemzik teljes hivatali idejét, amelynek valószínűleg részben oka a teljesen megváltozott világ. Annan az ENSZ második világháború utáni alapítására utalt; az alapítást követő években minden nemzet, köztük a függetlenné vált afrikai és ázsiai államok is beléptek a szervezetbe. Ma azonban bizonyos szempontból teljesen megváltozott a világ helyzete: új nem állami hatalmi szereplők jöttek létre, amelyek erőszakosan harcolnak az országokért és a gazdagságért. Ezek az új hatalmak, mint az Iszlám Állam Szíriában, vagy a nigériai iszlamista Boko Haram nem érzik úgy, hogy az ENSZ képviselné őket, és „nemhogy nem akarnak az ENSZ-hez csatlakozni, hanem teljesen elutasítják”. Ebből az következik, hogy ezekkel a terrorszervezetekkel csak nehezen lehet felvenni a kapcsolatot, még kevésbé lehet építő párbeszédet folytatni velük.

Annan is arra szólított fel, hogy ne hagyjon alább a béke iránti elkötelezettségünk. „Nem szabad önelégültté válnunk” figyelmeztetett. Azonban a túlzott pesszimizmus sem indokolt mindig. Az ENSZ sokat idézett millenniumi céljainak – „akármilyen csalódottság is fűződik hozzá” – legalább a nagyobb részét sikerült elérni, amelyet az éhség és a betegségek elleni harc is jelez. Annan már színpadra lépésekor megörült annak, hogy a közönség soraiban ilyen nagy számmal jelentek meg harminc év alatti fiatalok. A volt ENSZ-főtitkár a fiatalokra épít, hiszen rajtuk múlik a jobb világ megteremtése. „Az Önök generációjának kell elfogadni a kihívásokat” szólt a fiatalokhoz, „bízom Önökben!”