Fabiny Tamás elnök-püspök nyitóáhítatában a 103. zsoltár alapján arról beszélt, hogy nem szabad felejtenünk. A szeptember sok kötelességet ró szülőre, diákra, tanárra egyaránt: nem szabad elfeledkeznünk az ebédbefizetésről, az igazolások leadásáról, az ünneplőruhánkról, az értekezletekről stb. A zsebkendőre való csomókötés nem ér túl sokat a rengeteg teendő közepette, de sokszor még a telefonon rögzített emlékeztető sem. Minél többet tanulunk, annál többet tudunk; minél többet tudunk, annál többet felejtünk; akkor minek tanulunk? - idézte a mondást. Rámutatott: egész hitéletünk nem más, mint ismétlések sora, önmagunk emlékeztetése, noszogatása. Az egész keresztény liturgia ilyen kohortatív (intő, figyelmeztető) módú: mind a Hiszekegy, mind a Miatyánk azt mutatja meg nekünk, mennyi jót tett velünk Isten. Igehirdetésében a püspök utalt Gabriel García Márquez Száz év magány című regényére is, amelyben az egész falun eluralkodik a felejtés, az amnézia, melynek során még Istenről is el tudtak felejtkezni. Cseh Tamás Nyugati pályaudvar című dalában is ezt a felejtést fogalmazza meg. Luther Márton „Meg vagyok keresztelve” felkiáltása is emlékeztessen bennünket arra, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az úrvacsora anamnézis részében is Krisztus kereszthalálára emlékezünk. Tanítsunk és tanuljunk tehát Isten dolgairól.

Varga Márta, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának nevelési és oktatási osztályvezetője köszöntőjében arra figyelmeztetett, hogy sokszor úgy érezzük, a kutatásra szánt idő egyfajta öncélú önzés. Pedig igen fontos lenne pedagógusaink számára a könyvtár csendjében elvonulva tudással feltöltekezni, kilépve pedig a teljes evangélikus köznevelési rendszerrel megosztani azt, amit találtak.

Érfalvy Lívia fasori igazgatóhelyettes örömmel számolt be arról, hogy az evangélikus egyház nemcsak kutatótanári konferenciákat rendez, hanem tavasszal megrendezték a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban az első kutatódiák-konferenciát is, amely a tehetséggondozás új útja lehet.

A kutatótanárok konferenciája a beszédeket követően több szekcióban folytatódott:

Elsőként Üveges Tamás És nem lett a szürkék hegedőse címmel tartott előadást az Ady100 elnevezésű programsorozathoz illeszkedve arról, hogyan lehet Ady Endre költészetét megszerettetni a mai diáksággal. Maga többször próbálkozott hiányos Ady-versek feladványával a diákok körében, s igen érdekes eredmények születtek arról, hogy milyen kifejezésekkel pótolták az ismert versek kihagyott fogalmait. 

Érfalvy Lívia előadásában a kortárs magyar irodalomban született imaversekről beszélt, Dobai Lili [rettenetedbe] és Molnár Krisztina Rita Pogány asszony imája verseit elemezve a kegyességi irodalomba vezette be a hallgatóságot. Központi témaként a transzcendensnek az ige, a logosz által történő megragadását járta körül.

Birkás-Sztrókay Edit Az imádság mint a tanuló kapcsolata Istennel című előadásában az evangélikus iskolákban evangélikus hittanra járó tizenévesek körében végzett kutatásának eredményeit ismertette a tanulók Istennel való kapcsolatáról, Istent megszólító beszédéről, a lélek táplálékáról.

Őze Katalin A gyermek és a gyermekkor mint metafora a magyar prózairodalomban címmel előadásában különböző korok gyermekhez való viszonyát elemezve jutott el mai kortárs szerzőkig.

Tölli Balázs referátumában a lokálpatriotizmus jegyében Sopronnak mint regénytérnek a kortárs prózában való előfordulásait vette sorra. Márai Sándor, Rakovszky Zsuzsa, Terézia Mora írásait emlegetve arra a megállapításra jutott, hogy a kortársak nem ismerik azokat a személyeket, akik a mai Sopronban élve a város utcáit belecsempészik regényeikbe.

Molnár Ildikó a Babits-kutatócsoportban végzett munkájáról számolt be, bemutatva Babits Mihály és Reményik Sándor kései levelezését, életük végén egymáshoz írt verseit.

Hajnóczi Eszter Anton Francesco Doni Le ville (Villák) című művét elemezte, és beavatta az érdeklődőket a különböző középkori villákról írt értekezések világába. Megismertette a hallgatóságot azzal, hogy a szerző önmagát sokszor plagizálva hogyan írt a polgári villákról, a kikapcsolódási helyekről, a kereskedők, kézművesek, földművesek épületeiről.

Majoros Szidónia Jézus és Mária Magdolna alakját William Tyndale A hamis sáfár példázatáról írt kommentárja (1528) alapján vizsgálta prezentációjában. Részletesen elemezte azokat a bibliai és Biblián kívüli forrásokat, amelyekben Mária Magdolna és más Máriák személye fellelhető. Következtetéseket vont le arról, vajon Tyndale maga milyen forrásokat használhatott kommentárja megírásához.

Csepregi András szekcióvezető Dietrich Bonhoefferről szóló előadása időhiány miatt ezúttal sajnálatos módon elmaradt.

Kecskeméti Zsuzsanna tudósítása a pedagógiai és idegen nyelvi szekcióról

A pedagógiai és idegen nyelvi szekció előadásai során több témában járták körül az előadók a pedagógia főbb területeit. A gyermekfejlődés és a pedagógiai mítoszok mellett komoly hangsúlyt kapott a gamifikáció, vagyis a játékosítás a tanítás során. Margittai Endréné saját fejlesztésű játékos feladatai mellett zenehallgatással és asszociációs feladatokkal várta a hallgatóságot Játékos zenetörténet, játékos zenehallgatás a művészeti órákon című előadásával.

Külön szekcióban foglalkoztak a sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókkal. Buss Kornélia előadása komoly társadalmi témát feszegetett: az SNI-s tanulók továbbtanulási és munkavállalási lehetőségeit vizsgálta. Kérdés, hogy a középiskolában nyújtott segítség milyen erős burkot jelent a diák számára, s hogyan tud enélkül boldogulni a felsőoktatásban, illetve a munkaerő piacon.

Báriné Haraszti Adél bámulatos eredményeket mutatott be A pedagógusok szupraszegmentális eszközhasználatának vizsgálata című előadásában. Azt vizsgálta, hogy a hangzó beszédhez kapcsolódó eszközök, mint a hangerő, a hanglejtés, a hangsúlyozás hogyan befolyásolják a diákok szövegértését. Egyértelmű, mérhető eredményekkel bizonyította, hogy azoknál a pedagógusoknál, akik tudatosan használják a szupraszegmentális eszközöket, jobb a diákok teljesítménye.

Dr. Batár Levente az informális és nonformális nyelvoktatás kérdéseivel foglalkozott. Érvei között elsősorban a hasznosságát emelte ki, azonban arra is rámutatott, hogy milyen többletenergiát igényel, hiszen az alkalmak elsősorban anyanyelvi közegben történhetnek, ezt pedig pályázatok segítségével tudják megvalósítani, melyekkel kapcsolatban az eljárás szintén a nyelvtanárokra hárul. Mindazonáltal ez a nyelvtanulási lehetőség egyértelműen ugrásszerű nyelvhasználati fejlődést mutat a diákoknál.

A záróelőadás dr. Simon Attila szexuálpszichológiai témájú előadása volt. A heteronormativitás szociálpszichológiai megközelítése elsősorban a demográfiai tényezőket és azok gyakorlati hatását mutatta be, és olyan pedagógiai alapvetéseket kérdőjelezett meg, amelyek tudattalanul formálják az elfogadó vagy nem elfogadó normát a gyermeknevelésben. Előadásában rámutatott a keresztényi kritika fontosságára is, ezzel alátámasztva tudományos eszmefuttatását. 

A szekció dr. Tratnyek Magdolnának, az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakértőjének moderálásával, pezsgő vitával zárult, hiszen az előadások nagyon fontos aktuális társadalmi témákat feszegettek. Kérdések vetődtek fel a demográfia, a befogadás, sőt az iskola, kiváltképp az egyházi iskola feladata kérdéskörében is, hiszen e témákat társadalmi ellentmondások sokasága öleli körbe. A legélénkebb polémia az egyházi iskolák missziós és felzárkóztató, hátránykiegyenlítő feladatai és a mérhető eredmények felmutatása között húzódó feszültség körül alakult ki.   

A szekcióvezető zárásként minden résztvevőtől egy olyan mondatot, szót, kifejezést kért, melyet útravalóként magával visz a nap végén. A legtöbben a sokszínűség kifejezést használták. A szekcióvezető mindenkit biztatott az Evangélikus Nevelés című tudományos folyóiratban való publikálásra, valamint a Kutatótanárok Klubjába való belépésre, ahol lehetőség nyílik hasonló viták folytatására. 

A szekcióvezetők beszámolója után plenáris előadásokra került sor, immáron a kutatók éjszakája programsorozathoz kapcsolódóan.

Alább a hittudományi és irodalomtudományi szekció ülését részletezzük még, a további szekciók programjáról a melléklet nyújt tájékoztatást.

Bibliai történetek a laborban címmel a BibLab programot mutatta be és kémiai kísérletekkel Mózes történeteit illusztrálta Raffai Balázs.

Izsa Éva A Galilei-szögmérő mint komplex matematikai, fizikai, csillagászati, hadászati eszköz címmel tartott előadást.

Neumann János, az ember címmel Varga János adott elő.

A kutatótanári konferencia az Egy szürreális világban minden megtörténhet című író-olvasó találkozóval ért véget, amelyen Vörös István József Attila-díjas íróval, költővel, műfordítóval Érfalvy Lívia irodalomtörténész beszélgetett.

A plenáris előadásokkal párhuzamosan zajlottak a kutatók éjszakája programhoz csatlakozva a gimnáziumban évek óta megrendezett workshopok: anatómiai gyakorlatok (emlősök és hüllők boncolása), kémiai és fizikai kísérletek és ismerkedés régi, híres épületek történelmével. Ezekről láthatják képriportunkat: