Evangélikus Magazin

Számomra egy műsor akkor sikeres, ha én is kaptam valamit általa. Ha megváltozott a gondolkodásom sok mindenről, más lett az emberekhez vagy a körülöttem lévő természethez a viszonyom. Így volt ez akkor is, amikor Fa Nándorral készítettem portréfilmet, és egyetlen mondata többet jelentett, mint egy hosszú tanulmány elolvasása. Amikor megkérdeztem tőle, hogy érezte-e Isten próbatételét a tengeren a viharokban, akkor azt válaszolta: „Egy működő természetbe léptem be, annak minden eshetőségével. Ebben az is benne van, hogy nem térek haza. De nem azért, mert el akar Isten veszíteni, hanem azért, mert a természet működik, és abban benne vannak a viharok, benne vannak az életveszélyes helyzetek is.”

Visszaemlékezéseimet nem műsoraink dokumentálásának szánom, hiszen csupán azokat az emlékeket vetem papírra, melyek mind a mai napig élénken élnek bennem, kapcsolódva egy-egy találkozáshoz. Lehet, hogy első olvasásra jelentéktelennek tűnnek, de bennem felidézik a negyedszázada forgatott műsorok hangulatát.

A rendszerváltozás új lehetőségeket jelentett a gondolkodásban, a képernyőn és az írottsajtóban való megjelenésben, egyáltalán mindabban, amit kommunikációnak nevezhetünk. Visszaemlékezve ezekre az időkre, határozottan idézhetők fel azok az események, akkor talán lényegtelennek, ma annál fontosabbnak tűnő gondolatok, találkozások, beszélgetések, melyek alakították, valamiképpen meghatározták az elkövetkező negyedszázadot.