Evangélikus Élet

Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész Jézus életének tizenkét fontos állomását emelte ki és rendezte sorozattá. A művész az angyali üdvözlettől Jézus megkeresztelkedésén át a keresztre feszítésig, végül a mennyei Jeruzsálemig vezet minket. Az utolsó vacsora című alkotásán Jézus a nézőnek háttal, kezét áldásra emelve, a tanítványok felé fordul. A ránézésre könnyen érthető kép azonban számos szimbólumot rejt.

Aki kézbe veszi, simogatja a könyvet, lapozgatja, aztán beleolvas, és énekelni kezd. A Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának 17. kötete fekszik előttünk. A könyvben 255 darab, 1601 és 1700 között megjelent evangélikus és református éneket gyűjtöttek össze, köztük olyanokat is, amelyeket még ma is ismerünk és éneklünk. Mint kritikai kiadást forrásként használhatják új énekeskönyvek, szöveg- vagy énekgyűjtemények szerkesztői.

A szombathelyi Markusovszky-kórház gyermekklinikáján dr. Bohóc, azaz Vass Szilárd, a helyi Weöres Sándor Színház művésze minden hétfőn piros orrával és piros sapkájával lép be az épületbe, és megkezdi „rendelését”. Nem tudja meggyógyítani a gyerekeket, helyette inkább a lelkükkel törődik. A siker az, ha csak néhány percre is, de átsegíti a kicsiket azon a bajon, amellyel éppen viaskodnak.

Azt szeretném, hogy a gyermekeimnek biztonságot adó, megtartó, az ő pártjukon álló apaképük legyen, mert ez tényleg alapvetően befolyásolja az istenképüket – mondja Süveges Gergő. A népszerű műsorvezető sosem akart pap lenni, de elvégezte a teológiát. Most a rádiózás mellett magánembereknek és egyházi közösségeknek segít.

Felhívás is lehetne: Autizmussal élő, barátságos, nyitott, de kissé félénk hétéves gyermekem számára iskolát keresünk. A kisfiú ismeri a betűket, a számok rendszerét átlátja. Gyorsan, könnyen és hosszú távra tanul meg adott szövegeket, bár megértenie csak keveset sikerül belőlük. Figyelmesen keres viselkedésmintákat, de azoktól eltérni csak nehézkesen tud.

Nagycenken jártunk Madarassy István ötvös-szobrászművésszel. S ha Nagycenk volt az úti célunk, bekopogtunk Sopronban Szokolay Sándorékhoz. 2012-t írtunk. A zeneszerző akkor már tizenhetedik éve élt a hűség városában. Nem gondoltuk, hogy utoljára látjuk. Másfél évvel később visszaadta lelkét a Teremtőjének. 2012 februárjában még örömteli találkozásban volt részünk, és úgy éreztük, élvezi a beszélgetést ő is. Ennek az estének a hangulatát idézem most fel abból az alkalomból, hogy március 30-án lenne nyolcvanöt éves.

„Azt hiszem, Ausztriának 1938. márc. 12–13-án a Német Birodalomba való beolvasztása új korszakot nyit az európai történelemben. Ezért kezdtem el ezt a naplót. Ha igazam lesz, a jövőbe érdekes adatokat és gondolatokat fog talán átmenteni; ha nem lesz igazam, mostani fontoskodásomnak, nagyképűségemnek és naiv politizálásomnak kedves emléke lesz” – így vall feljegyzéseiről a történelmi napon egy tizenhét éves fiatalember, Pichler László.

Többtucatnyi önkéntes segítségével évente tízezer adag ízletes, meleg étel jut el a rászorulókhoz a szarvasi ótemplomi főzőcsapat munkájának köszönhetően. Most bepillantunk a kulisszák mögé, illetve a fazekakba, és megmutatjuk, hogy napok munkájának eredményeképpen hogyan készül el a nyersanyagokból egyszerre nyolcszáz adag.

Az Evangélikus Élet legújabb, 2016. március 20-i számából ajánljuk.

Több mint 150 esztendeje indult el a március első péntekén tartandó világimanap, amelynek liturgiáját idén kubai nők keresztény közössége állította össze. Kezdetben kanadai és amerikai asszonyok kezdtek könyörögni saját lelkészeikért, gyülekezeteikért, ám hamar felismerték, hogy Krisztus népének mindenütt, határokon átívelve is szüksége van a megújulásra, erősödésre a hitben, a keresztény testvérek támogató szeretetére.