A lap első része a flossenbürgi koncentrációs táborban 1944. április 9-én kivégzett evangélikus lelkészre emlékezik. Donáth László vezércikke mellett két lelkész írása fogja keretbe a vészkorszakot megidéző szövegeket: Zalatnay István Krisztus-követés és hatalom című előadása és Bartha István Már megint ez a rohadt számvetés című „teológiai-etikai pamfletje”. Paul Tillich 1944-ben németországi barátainak címzett levelét Bonhoeffer 1933-ban, röviddel a hitleri hatalomátvétel után írt, korábban magyarul még nem olvasható röpirata és előadása követi, Falvai Dóra fordításában.

„A teológus minősége abban érhető nyomon, milyen választ ad a »zsidókérdésre« Pál apostoltól Augustinusig és Lutherig és Bonhoefferig. Őt nyilvánvalóan igazzá a kérdésre adott második válasza tette, az, ahogy saját szavával: a kerék küllői közé vetette magát” – írja Donáth László. Első válaszát – e két iratot – Csepregi András elemzi, az eredetileg a lelkész halálának évfordulóján, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szervezte konferencián elhangzott előadásában. Gerlóczy Ferenc újságíró a jóság kísértéséről gondolkodik a Hitler-ellenes merényletben részt vevő lelkészre emlékezve, Lőrincz Borbála pedig 1944. május 16-át idézi meg, azt a napot, amelyen az Auschwitzba deportált romák fegyverrel álltak ellent az őröknek, akik gázkamrába akarták terelni őket.

A szám második nagy egységének írásai valamiképpen mind az ellenállás egy-egy sajátos vetületét villantják föl. Donáth László Iványi Gáborral készített interjút: A győzők egyházához semmi közöm… A metodista lelkész eltökéltsége és ereje, amellyel újra és újra megszólal és cselekszik a szegények, a kirekesztettek, az állam által partvonalra kényszerítettek érdekében, amellyel ellenáll a hatalom önkényének, példaértékű lehet más egyházak számára is. A történész Petrás Éva Barankovics Istvánnak és pártjának a demokráciáért 1945 és 1949 között folytatott küzdelmét elemzi. Ludassy Mária filozófus a tudomány és a hatalom kapcsolatát vizsgálja a francia felvilágosodás korában, Erdélyi Ágnes filozófus pedig Max Weber egy megíratlan tanulmányát rekonstruálva a tanszabadság kérdését, a tanítás hivatásának felelősségét járja körül. A fizikus Nánai László az ellenállásról mint fizikai jelenségről ír, Valachi Anna irodalomtörténész pedig azt a belső küzdelmet elemzi, amellyel „az ifjú József Attila próbált győzedelmeskedni az életösztön ellenállhatatlan kísértésein”.

Négy ellenálló portréja rajzolódik ki a következő írásokban. Három ötvenhatosé: Göncz Árpádra Pomogáts Béla, az ugyancsak 2015-ban meghalt Laurenszky Ernőre Révész György, az ’56 októberében a műegyetemistákat szervező Marián Istvánra pedig felesége emlékezik. A 90 éve született, 1944-ben az antifasiszta ellenállásban részt vevő Papp Oszkár festőművészt a Hét Hársban 2003-ban elsőként közölt írása és e számot illusztráló grafikái idézik meg.

A lapban Pamer Nóra építészettörténész Amiről kevesen tudnak Budapesten című, budapesti helyek, épületek, műemlékek művészetét és kultúrtörténetét bemutató útikalauzának újabb két része az eklektikus Nagykörúttal és a Batthyány-palotával, illetve a Párisi Nagy Áruházzal foglalkozik. A szépirodalmi illusztrációk között Babits Mihály, József Attila, Reményik Sándor művei és Hidas Judit regényrészlete, a Bonhoefferre emlékező részben pedig Röhrig Géza Versek a hamvasztókönyvből című ciklusának hét verse olvasható.