Böjti történet – Készülődés

Böjti történet – Készülődés

Share this content.

Szöveg: Kalincsák Balázs, sorozatszerkesztő: Galambos Ádám
Böjt 2016 – Evangélikus lelkészeket kértünk meg, hogy osszanak meg velünk egy-egy olyan történetet, ami számukra kifejezi a böjtöt. Az alábbiakban Kalincsák Balázs, a Nemescsó–Meszlen–Acsád–Kőszegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközség lelkészének gondolatait olvashatják.

Mit jelent számomra a böjt? Készülést! Hiszen az elmúlt évek böjti időszaka nagyon szorosan összekapcsolódott a passióra való készüléssel. Immár nyolc éve a fiatalok egy kis csapatával útra kelünk, hogy meglátogassunk kisebb-nagyobb gyülekezeteket. Nem a létszám a fontos, hanem sokkal inkább az üzenet, és az, hogy akik ott vannak, akikkel együtt vagyunk, megérezzenek valamit.

Készülődés. Egy különleges kis csapat ez. De miért is? Azért, mert ennek a kis közösségnek a tagjai, akik idejüket nem sajnálva, sokszor úttalan utakon, vagy akár hóesésben, nappal és éjszaka utazva jönnek-mennek, szeretnének adni valamit.

Készülődés, hogy talán először, vagy akár már huszadszor az évben, de megszólalhasson az üzenet. Mert valóban a böjtben minden péntek este összegyülekezik ez a csapat, hogy próbáljon, énekeljen, hogy Isten igéjére figyeljen. Nem egy szomorú társaság, hiszen nem hiányozhat a jókedv, nem hiányozhatnak a bakik, nincs hiba nélküli alkalom, de mégis egy a cél. És valahol a böjt, a várakozás, a felkészülés időszaka.

Mit jelent ez a fiataloknak? Két nap szünetet az iskolából? Valóban a nagyhéten két nap hiányzást, de mégis valami egészen mást. Mert amikor megszólal a harang, akkor mindenki tudja a feladatát, tudja a helyét, tudja, hogy mi következik. Azt is tudjuk, hogy az üzenet, a történet nem változott, de akik ott vannak, ők ott, akkor szeretnének átélni valamit. És ennek mi leszünk az eszközei az Isten kegyelméből.

A böjt számomra ezáltal nem csupán egy történet, hanem sokkal több annál. Egy folyamat, egy esemény, egy szolgálat, és legfőképpen egy nagy ajándék. De mégis, mi az, amit ebből ki lehetne ragadni? Az újra és újra előkerülő kérdéseket, mozdulatokat. „Te is láttad, hogyan sírtak?” „Te is hallottad?” De talán a legmeghatóbb számomra, amikor a sötét templomban, amikor csak a keresztfa titka tündököl és ragyog, akkor felcsendül egy kisgyermek vékony szívet megborzongató hangja. Mert ez az ének nem csak egy dal, hanem egy ártatlan, gyermeki hang, ami rámutat arra, miért is tündököl nekünk a kereszt fénye...

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!