A gyermekkori „mindig a másik a hibás” elnevezésű játszma – nálunk otthon persze általában a legkisebb hugicám, Tündér volt a főbűnös – életem korai szakaszának meghatározó jelenete volt, légyen szó a rendrakásról a gyerekszobában, a parókia ablakának betöréséről egy focilabdával, a szomszéd bisztró ereszéről lelógó jégcsapok szopogatásáról vagy a „ki a soros ma a mosogatásban?” című kérdés eldöntéséről. A történet dramaturgiája újra meg újra az ismétlés bájával került felszínre. A leggyakoribb védekező mondat ez volt mindegyikünk szájából: „Nem én voltam, hanem a másik, nem én vagyok a felelős, hanem ő.”

A másramutatós móka a gyermekkorban szépen összeköt, illetve elválaszt gyermeket gyermektől, és érzékeljük, hogy ezt bizony nem növi ki az ember felnőttkorára, csak addigra az eszközök változnak, a célok komolyabbak, a módszerek sunyibbak. De a lényeg, a szlogen tartalma változatlan: sosem én vagyok a hibás, mindig más. Sosem én döntöttem rosszul, mindig félrevezettek vagy becsaptak. Sosem én választottam almát a fáról, mindig más választott, más tépte le, más gyömöszölte bele a markomba, hogy evésem tárgyává nemesüljön. És még csodálkozunk a meseszép kígyó cinikus mosolyán?!

A bűnbeesés címmel ellátott ősrégi történet – amelyben, jól tudjuk, nemhogy a bűnbeesés szó nincsen benne, de a bűn szó sincs – Isten és az ember szabadsága között játszódik le. Az Isten vállalta, vállalja annak a kockázatát, hogy szabad akaratot adott – és ad ma is – az embernek. Kockázat, kockáztatás ez, komoly téttel. Benne van nemcsak a felfedezés, a fejlődés, a tudásvágy kielégítésének katarzisa, de a tévedés, a kísértés, a bukás lehetősége is. Valóságos kockázat ez Isten részéről, mégpedig a szeretet kockázata.

Isten szabadságot ad az embernek, de ezzel kulcsot is ad mindenféle zárba. Olyan zárba is, melynek kinyitása bizony fájdalommal jár, és olyan zárba is, melynek kinyitása után az őszinte gyermeki öröm törhet felszínre belőlünk. A szabadság kulcs, de a zárak sokfélék. A szabadság felelősségérzettel jár, de benne van a felelősség elhárításának hajlama is. Rüdiger Safranski német vallásfilozófus ekképpen vall A gonosz, avagy a szabadság drámája című felkavaró könyvében a bűnbeesés izgalmas elbeszélése kapcsán: „Azáltal, hogy Isten rábízta az emberre, elfogadja-e a tilalmat vagy megszegi, a szabadsággal ajándékozta meg.”

Isten ajándéka a szabadság – de az ezzel járó lehetőség is a kísértésben való elbukásra vagy a kísértés legyőzésére. Isten kockáztat ezzel az ajándékával, ugyanakkor esélyt ad az embernek. Esélyt a nagykorúságra. „Ember, szabad vagy!” A szabadság ugyanis esély. Esély, de nem garancia, ahogyan ezt a hegeli filozófia is vallja. Nem garancia sem a kísértés elkerülésére, sem az igaz és a hamis közötti különbségtétel képességének birtoklására. A szabadság nem véd meg attól, hogy önazonosságunkat olykor elveszítsük – ahogyan azt a Genezis története szerint az első pár is elveszítette –, de mindenképpen felnőtté teszi magát az embert, döntési helyzetbe hozza őt, és ilyen értelemben lehet az istenképűség is az ember sajátja. Isten szabad, és a vállalása, hogy képmására teremti meg az embert, azt is jelenti: szabadságot ajándékoz neki, részesíti őt a szabadság amúgy isteni természetéből.

Böjt első vasárnapja a helykeresés vasárnapja. Ádám, hol vagy? – kérdezi az Isten tőled is. Ezt úgy is fordíthatnánk – Eckhart mester [középkori keresztény misztikus gondolkodó, Domonkos-rendi szerzetes – a szerk.] után szabadon –: Ádám, a helyeden vagy-e? Képes vagy válaszolni? Képes vagy előbújni? Vagy másra mutogatsz helytelenül, hely nélkül? Jézus: Isten. Jézus: szabad. Nemet mond arra, hogy maga helyett valaki másra mutogasson. Magára mutat. Azt mondja: itt vagyok, Atyám, kiiszom a keserű poharat, legyen meg a te akaratod.

Micsoda szeretet ez! Micsoda szabadság ez! Boldogok a szabadok, a böjti bújócskát abbahagyók, mert ők felelősségteljesen élhetnek, és megtalálhatják valódi helyüket a világban.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.