„A böjti időszak […] fokozottan késztet »belső szobánkba« (Mt 6,6), és lám, idén még a világi hatóságok előírásai is szinte köteleznek erre” – írtuk a kijárási korlátozások első ízben történt tavalyi elrendelése után megjelent magazinunkban. Nos, a hatóságok – néhány nyárias hónaptól eltekintve – azóta is a minél zárkózottabb életvitelt tanácsolták (és tanácsolják) a Covid-19 kitartó terjedése okán. Bizonyos értelemben tehát most egyfajta elhúzódó böjtöt él meg az egész emberiség – idestova több mint egy éve.

Nálunk nagyjából annak a karácsonyra felkészítő adventnek a beköszöntével szigorodtak ismét a szabályok, amely időszakot eleink még leginkább „kisböjtnek” nevezték. És sutty, szinte észrevétlenül már meg is érkeztünk a húsvét előtti negyven napot felölelő „nagyböjtbe”! Miután életünk – a vírusveszély miatt – érdemben a tavalyi nagyböjt óta nem térhetett vissza régi kerékvágásába, fel kell tennünk a kérdést: tudunk-e megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítani ennek a negyven napnak?

Hogy a kérdés persze pandémia híján is minden évben aktuális, azt jól érzékelteti Böjti barangolások című összeállításunk, amelybe az Evangélikus Élet régi lapszámaiból válogattunk. Itt olvasom: „Jaj, de nagyon nehéz igazán böjtölni! A keresztfa elé állítani magunkat.”

Ebben az önvizsgálatra késztető időszakban azonban e mostani EvÉlet-számban is számos írás tartja elénk az Ige tükrét. Légyen szó Az „én” és a „másik” az Újszövetségben című írásban taglaltakról vagy épp arról, hogy „boldogok a tiszta szeműek”.

Vajon ez az újabb – a keresztények számára dedikáltan böjti – negyven nap elégséges lesz-e arra, hogy végre tényleg „tisztázódjunk”, és ne is kívánkozzunk visszatérni a „régi kerékvágásba”?

T. Pintér Károly

Az újságot keressék a Luther Kiadó / Evangélikus könyvesboltban és az evangélikus templomokban vagy fizessék elő a kiado@lutheran.hu email címen, vagy digitálisan a www.bolt.lutherkiado.hu/folyoiratok/digitalis oldalon.