Próbálgatom. Szinte a lábam alá simul. Nekem való. Élvezem a lépést rajta. Próbálgatom. Göröngyös, köves, hepehupás. Elkerülném. Lehetetlen.

Próbálgatom. Felfelé vezet.

Tudom, nehéz lesz.

De nem akarok a kényelmesek közé tartozni a laposat választani.

Próbálgatom. Lefele tart.

Megrettenek: én is?

...velem is?

...nekem is?

Menni kell. Érzem magamban az erőt

köszönöm, hogy megújítottad.

Menni kell. Szólít a kötelesség

köszönöm, hogy még van fülem a hangjára.

Menni kell. Megismerni. Felfedezni

köszönöm, hogy értelmes utat adtál.

Menni kell. Az út hív

köszönöm, hogy célt mutattál.

Körülnézek. Senkit sem látok

adj társakat

vagy inkább adj szemet

hogy észrevegyem őket.

Körülnézek. Tömeget látok

adj irányt, szabj határt

el ne vesszek köztük.

Körülnézek. Embereket látok

add, ami a tiéd

hogy társukká váljak.

Körülnézek. Köszönöm, hogy nem kell keresgélni

itt jársz mellettem

add, hogy egész héten így legyen!