Jó a szilárd és kitartó embereknek!
Én már kedden keresem a hétfõi erõ maradékát. Szeretnék szilárd lenni és kitartó.

Kőszikla – mint a tanítvány egykor.
Így nevezném én is?
Mernék én ráépíteni valamit, ami igazán fontos? Kit tekintek én kősziklának?

Nem, a rendíthetetlent mégsem,
mert õ úgy szilárd, hogy meg se rezdül
hideg, semmi sem rendíti meg.
Akkor inkább őt, akit Jézus nevezett kõsziklának.

Kit tekintek én kősziklának?

Akit ezredévek óta csapkodnak a hullámok. Mos, súrol a víz.
Bámulom a fényességét
jaj, csak túl sima ne legyen!

Csodálom a tisztaságát
csak kérlelhetetlen ne legyen!
Őt inkább. Őt, akit Jézus nevezett kõsziklának.

Kit tekintek én kõsziklának?

Akiről alig pattant le pár morzsa,
pedig már az ezredik kerék csattan rajta.
Biztosan ott a helyed? – villan bennem a kérdés
és inkább őt választom. Akit Jézus nevezett kősziklának.

Hát mégis jól ismerte?
És nemcsak őt, engem is
aki szeretnék szilárd lenni és kitartó?
Hogy hiába volna egy hibátlan Péter
nekem ő kell, aki Kõszikla
aki mellett még a fellobbanó Péter is kőszikla lehet akiből erő árad
felém is
kedden is.