Idén nem lesz húsvét, jelentik ki még a templomba járó hívek is. Számukra is kérdés, hogyan lehet ilyen vészterhes, szomorú időben ünnepelni. Nincs istentisztelet, gyülekezeti közösség, úrvacsora. De ahogyan a református lelkész is fogalmaz: húsvét nem marad, nem maradhat el. Húsvét van és lesz. Isten ünnepre hív bennünket. Meg akar erősíteni, örömmel és békességgel eltölteni. Úgy, mint mindig. Vagy talán még jobban.

Ahogyan sokan mások, én is tudom, átélem, hogy ez most egyáltalán nem könnyű. Szívünk tele van félelemmel, kétségbeeséssel, nyugtalansággal, rettegéssel, bizonytalansággal. Aggódunk, kérdezünk, szorongunk, sírunk. Most különösen nehéz ezeket a negatív érzéseket leküzdeni.

De nem éppen ezért van húsvétunk, feltámadáshitünk, hogy ezeket leküzdjük? A feltámadást felfogni nem tudjuk, mert ez Isten titka, de elfogadjuk és szilárdan kapaszkodunk belé. Hisszük, hogy Jézus feltámadt. Hogy megfordított és ma is megfordít mindent: a bánatot örömre, a betegséget gyógyulásra, a sötétséget fényre, a bizonytalanságot bizonyosságra, a hiányt teljességre, a reménytelenséget reményre, a hitetlenséget hitre. A halált életre, örök életre. A golgotai kereszten az élet győzött a halálon. És ma is győz minden napon, mert Jézus megígérte, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig.

Jézus békességet, az ő békéjét adja. Ebben a békétlen időben nekünk is erre van a legnagyobb szükségünk.

Békesség néktek!

A szerző újságíró, a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottságának tagja.