Magam is számba vettem a lehetőségeket, amelyek az egyre inkább digitálissá váló világban kínálkoznak. Mi lenne, ha felvennénk, majd feltöltenénk az internetre az istentiszteletünket? Vagy jobb lenne élőben közvetíteni? Adjuk közre írott formában a prédikációt, netán az egész istentiszteleti rendet? S ha körülnézünk, észrevesszük, hogy valóban sokan választották ezeket a lehetőségeket – túl sokan is az általuk támasztott szakmai és technikai feltételek sokrétűségéhez képest. Így más mellett döntöttem.

Már második vasárnapja nyitva áll a templomunk az istentisztelet idejében. Az oltáron két gyertya ég – a húsvéti, a nagy és a halottakra emlékezéskor égő, a kicsi. Egyik sem lehetne aktuálisabb mint éppen ezekben a napokban.

Az orgonán Johann Sebastian Bach műveit játszom hatvan percen keresztül – mégiscsak ő az „ötödik evangélista”.Remélem, hogy... mit is? Hogy nem jön senki, hiszen nem hirdettem meg ezt a lehetőséget, nem is szabadott volna. Tehát mégis eljött az idő, amikor örülök az üres templomnak – orgonistaként ez sem ismeretlen. Aztán ahogy félidő táján lenézek, mégis ül ott valaki. Már második vasárnapja ugyanazon a helyen, másodszor már intett is. Ezek szerint megtalálta az útját az örömhír, amely ezekben az időkben sem némítható el.

Lám megvan ennek az állapotnak is a maga szépsége. Van mibe kapaszkodni ebben a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetben, amikor a múltba révedés nem sokat segít. Mennyire átérezhető most az, ahogyan az egyik evangélikus énekünk az Isten szaváról beszél:

„Ha minden támasz rombadűl, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet.” (Evangélikus Énekeskönyv, 286./5.)

A két égő gyertya számomra annak a jövőnek a szimbóluma, amelyet egyre jobban várunk. Kezdjük a kisebbel! Sajnos sokakra kell majd emlékeznünk akkor, amikor lecseng ez a járvány. Imádkozzunk azért, hogy minél kevesebb közeli ismerős vagy hozzátartozónk legyen közöttük! Ne feledjük, hogy a másik gyertya, a húsvéti nagyobb. Az ezzel kapcsolatos remény is az. Az áprilisban kezdődő hat hetes (!) húsvéti időszakban talán már tudunk újra találkozni, együtt ünnepelni, Istennek hálát adni – ez a reménységünk.

A fentiek alapján világos, hogy a jövő vasárnap is nyitva lesz a templom, égni fognak a gyertyák és Bachot fogok orgonálni. De ne mondják el senkinek!