– Püspök úr, melyek a bibliai érvek a nők férfiakkal azonos egyházi szolgálatvállalása ellen és mellett?

– Úgy gondolom, sokkal több érvet tudunk a nők szolgálata mellett hozni, mint ellene, hiszen már az Ószövetségben is vannak prófétanők: Mirjam, aki Mózes mellett szolgált, és egy hálaéneket is ajándékozott nekünk. Vannak nőkről elnevezett bibliai könyvek, például Ruth vagy Eszter könyve. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen küldetése van Máriának, felidézhetjük hálaadó énekét és megszólalásait a Bibliában. Jézusnak voltak női követői, tanítványai is, és talán az sem „véletlen”, hogy a feltámadása után éppen nőknek jelent meg, és velük osztotta meg az örömhírt, őket kérte meg, hogy adják tovább a férfiaknak – akik akkor éppenséggel elrejtőztek félelmükben… Sok érv szól tehát amellett, amit Pál apostol ír: „Krisztusban tehát nincs (…) sem férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (Galata 3,28.) Igaz, sokan említik egy másik mondatát is, nevezetesen, hogy a nő ne tanítson a gyülekezetben, és ne beszéljen nyilvánosan (1 Timóteus 2,12) – ez egy bizonyos kortörténeti összefüggésben hangzott el az adott gyülekezetben, ahol sokfajta zavar, tévtanítás volt jelen, és egyes kérdések tisztázása volt napirenden, amihez hozzászólt az apostol. A lett egyház döntése mögött van egyfajta, talán kicsit így mondhatom: rövidzárlatos, szűklátókörű bibliaértelmezés, egyfajta fundamentalista értelmezés, és egyfajta kitapintható külföldi konzervatív egyházi befolyás is. Azért szomorú ez a döntés, mert Lettországban már évtizedek óta működtek lelkésznők, ezért ez visszalépés, elgondolkodtató, hogy mi lehet az oka ennek. Miért forgatják vissza a történelem, az egyháztörténelem kerekét? A lelkésznők szolgálata és lelkipásztori munkája a német protestáns egyházakban már a mindennapokhoz hozzátartozik. Fontos, hogy most az evangélikus egyházak, így a Magyarországi Evangélikus Egyház is jelzést ad, szeretettel kérve a letteket, hogy gondolják végig, és próbálják meghallani: nem ellenük tiltakoznak, hanem értük szólal meg sok szolidáris hang. Többek között egyházunkban is volt ennek megnyilvánulása, de a Lutheránus Világszövetség is vezetőségi szinten foglalkozik a kérdéssel, hiszen a tagegyházak 80%-ában ez már természetes, de legalábbis nyitott kérdés, építő párbeszédek folynak róla, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy beérjen a nők hivatalos ordinálásának folyamata ott, ahol ez még nem gyakorlat. A Wittenbergben ülésező LVSZ tanácsülése is kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kérik a letteket, gondolják végig, vajon ennek a döntésnek milyen üzenete van 2016-ban a világ számára.

– Az evangélikusság 1984, az LVSZ budapesti nagygyűlése óta valamennyi nagygyűlésén állást is foglalt a női ordináció mellett. Évtizedek óta számos országban létező, és a protestantizmus egyházaiban sok áldást, a szolgálat gazdagítását eredményező gyakorlatról van szó.

– Így van, és ha belegondolunk, hogy a lelkészhiány így is sok helyen jelentkezik, hálával kell fogadni, hogy az Úristen nőket is elhív a lelkészi szolgálatra, és támogatni kell őket ebben a szolgálatvégzésben. Természetesen nem cél az sem, hogy elnőiesedjen a lelkészi pálya, vannak életszakaszok, amikor a nők számára nehezebb összeegyeztetni a hivatást és a családot, amikor gyermeket vállalnak, ugyanakkor személy szerint és püspökként is úgy hiszem, hogy aki járja az egyházkerületét, annak nagyon sok pozitív élménye van arról, hogy a lelkésznők szolgálatát hogyan tudja az Úristen megáldani, és rajtuk keresztül a gyülekezeteket is. Az áldás a visszaigazolás, hogy mindez nem Isten akarata ellen való. Isten épp úgy fel tudja használni munkájában a férfiakat, mint a nőket, és fordítva.

– Ahhoz, hogy valaki lelkészi pályára lépjen, a legfontosabb feltétel a belső és a külső elhívás. A leendő lelkész kap egy belső elhívást a Szentháromság egy Istentől, és ugyanakkor a közösség, az egyház, a gyülekezet is hívja őt, hogy végezzen szolgálatot körében. Ez ugyanakkor nem jelenti feltétlenül azt, hogy lelkészként tegyék meg a nők. Lettországban most erre nem, de a többi szolgálatra van, lesz lehetőségük a nőknek?

– Igen, el kell mondani, hogy a kép még árnyaltabb és teljesebb legyen: nem arról van szó, hogy nők egyáltalán nem szolgálhatnak a lett egyházban vagy más, konzervatívabb gondolkodású egyházakban, hanem „csak” az ordinációt tagadják meg tőlük. Érdemes ugyanakkor megfigyelni a katolikus egyház – ha úgy tetszik – reformációját, fejlődését ezen a téren: ott egészen mostanáig nem lehetett arról beszélni, hogy nők papi szolgálatot végezzenek. Ferenc pápa most már létrehozott egy külön bizottságot, hogy vizsgálják meg az úgynevezett női szerpapok szolgálatba állítását, tehát azt gondolom: sokféle módon lehet az Istent szolgálni az egyházban. Nyilván ennek a legkiemeltebb, „legrangosabb” formája az, ha valaki ordinált lelkész, de emellett is van sokfajta szolgálati lehetőség. Abban bízom, és a hírek szerint is ez várható, hogy Lettországban továbbra is megmaradnak a nők egyéb egyházi szolgálati területei – de az lenne a természetes, ha fölszentelt lelkészként is szolgálhatnának az erre a pályára elhívott nők.