Arcvesztés helyett (2Kor 3,4–11)

Arcvesztés helyett (2Kor 3,4–11)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Tamás
Arcmosás. A kánikula napjaiban különösen is jólesik. Felfrissülés, új erő, hűsölés, lelassulás, megállás. De nem csak nyáron. Amikor az ember reggel arcot most, érzi, hogy elkezdődik egy új nap. Kimossa belőle a tegnapot, az álmosságot, a múltat. Kimossa belőle mindazt, amit nem szeretne belevinni egy új napba. Az arcmosás mint hajnali-reggeli rituálé van jelen hétköznapjainkban csakúgy, mint ünnepeinken.

Tudatosan vagy tudat alatt talán arra is gondolunk: aki arcot mos, képes újat kezdeni, aki pedig nem teszi ezt meg lustaságból, félelemből, feledékenységből vagy csak egyszerűen azért, mert úgy érzi, nincs rá szüksége, ereje vagy ideje, az bizony sokat veszít. Sőt saját magát is elveszítheti. Mert ha valakinek az arca nincsen rendben, akkor okkal hihetik mások, hogy káosz uralkodik ott legbelül.

Ugyanígy erős bennünk a bizonyosság, hogy akit átmos a víz és ezzel az új kezdet esélye, abban valami nagyon fontos indulhat el. Hankiss Elemér, a 2015-ben elhunyt polihisztor író, szociológus mesélt egyszer arról, hogy az ember minden egyes nap, minden egyes ébredés után újra meg újra össze kell, hogy rakja saját magát. Mindennap fel kell építenie önmagát, végig kell gondolnia magát tudatosan, és csak akkor indulhat el igazán a nap. Kizárólag akkor, ha rendeztük a sorainkat, ha ki tudjuk mondani, hogy kész vagyok egy újabb napra, annak minden szépségével és kihívásával. És ebben nulladik lépés maga az arcmosás. Fizikailag és persze lelkileg is. Mert minden nap egy új arc ajándékának az esélye.

A páli igeszakasz a Második korinthusi levélből lelki értelemben: arcmosás. Felfrissít, új esélyt ad, helyrerak, rendezi az utóbbi hetekben, hónapokban talán kicsit összekuszált gondolatainkat. Kimossa a szemünkből az álmot, félálmot, rémálmot, félelmet, kényelmességet, megszokottságot. Arra késztet, hogy újrarendezzük a sorainkat. Hitéletünk sorait is. „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van” – írja Pál, óriási evangéliumot hirdetve meg a sokszínű gyülekezetnek Korinthusban, amely üzenet a mában is visszhangzik.

Alkalmasak vagyunk építeni az Isten országát! Alkalmasak vagyunk az új, jézusi szövetség csapatához tartozni, amelyben a törvény betűje nem gyilkos, hanem életmentő; ahol a törvényt betöltő és nem eltörlő Krisztus áll a középpontban; és ahol az általa megígért és el is küldött Lélek az, aki átjárhat minket, feltölthet minket.

A Lélek az, aki Krisztus-arcúvá teheti a saját, sokszor megtépázott, sokszor megunt, sokszor terheket és fájdalmakat tükröző arcunkat. Így lehetünk mindannyian az új szövetség új arcai. Arcok, a Lélek által ösztönzött, vezérelt, megvigasztalt és a Feltámadotthoz hozzáhangolt arcok.

Ál/Arc a címe John Woo rendező 1997-es amerikai akciófilmjének. A főszerepekben John Travolta és Nicolas Cage látható. Olyan örök riválisokat játszanak, akik – szó szerint – egymás arcát öltik magukra. A főszereplő FBI-ügynök életének a legőrültebb akcióját hajtja végre, amikor orvosi beavatkozással arcot cserél gyűlölt ellenségével, aki kómába esett. A filmben az arc nélküli főellenség magához tér, és bosszúra éhesen az FBI-ügynök arcával távozik a kórházból. Felkavaró alapötlet, morbid és abszurd: valakivel arcot cserélni, nem is beszélve arról, ha az a valaki nem más, mint maga az ellenség.

Meglátni a saját arcomat az ellenségem arcán és az ellenségem arcát mint magamét a tükörben. Vajon mit jelent ebben az összefüggésben az ellenségszeretet, amelyről Jézus beszél? Ha nem is szó szerint, de szimbolikusan gondoljuk át: mi vajon kivel cserélnénk arcot, és kivel nem? Kinek az arcát öltenénk fel szívesen, vagy a sajátunkat kin látnánk szívesen?

Tudunk mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy Isten képmásai vagyunk? Vajon felismerhető a mi arcunkon Isten és az ő szeretete? Vajon látszik az arcunkon, hogy mi az új szövetség új arcai vagyunk? Vajon tovább tudjuk adni a krisztusi Isten-arcot azoknak, akiknek épp most van szükségük a megváltás, a szabadítás, a feltámadás és az örök élet evangéliumára? Kérdéslavina. Nyáron is. Arcmosás. Nem csak nyáron. Új arc. Krisztusi arc. Áldással teli.

Az Úr ragyogtassa ránk az ő arcát, az ő Krisztusát! Könyörüljön rajtunk, és adjon nekünk békességet! Most és mindörökké. „Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.” 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2020. augusztus 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Gáncs Tamás - áhítat -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!