Alma mater mint ihletforrás – Szabó Magda, a pedagógus író

Alma mater mint ihletforrás – Szabó Magda, a pedagógus író

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kerecsényi Zoltán
Miként maga az alapmű, Szabó Magda regénye, a belőle készült négyrészes, remek alakításokat őrző – Zsurzs Éva rendezte, 1978-ban bemutatott – színes magyar tévéfilmsorozat is máig sokak kedvence. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója, valamint a pedagógusnap jegyében érdemes szólni erről a protestáns nevelőintézetben játszódó, megkapó történetről és egykor tanárként dolgozó szerzőjéről, aki íróként sem feledte egykori pedagógus-önmagát.

Az idén éppen száz éve született, református Szabó Magda Abigél című ifjúsági regénye a második világégés idején játszódik. A katonai ellenállás egyik vezetője, Vitay tábornok, tartva a lebukástól és a zsarolástól, lá­ nyát biztonságba kívánja helyezni az ország másik végében lévő város, Árkod szigorú, zárt kálvinista leányinternátusában, a Matula-intézetben. A lány, Gina mit sem sejt atyja tervéről; csak útban Árkod felé döbben rá, hogy hova kerül…

A regény nem teljesen fikció – az író gyakorlatilag saját emlékeit-élményeit vetítette bele. A kitalált Árkod valójában szülőhelyét, Debrecent fedi, a Matula pedig egykori alma materét, a debreceni Dóczi-gimnáziumot, amelynek szigorú szabályai ellen valaha maga az írónő is hasonlóan lázadt, mint főszereplője, Gina.

Szabó Magda Debrecenben és Hódmezővásárhelyen élte meg pedagógusként a háborús időket. Látta, a bőrén érezte a vészidők igazságtalanságait, amelyeket tanítványainak is el kell szenvedni­ ük. Talán ezért is kaptak helyet az Abigélben a zsidó származású szereplők – Bánki, Kun, Krieger, Zelemér – is. Az írót mint keresztyént, „polgári humanistát” foglalkoztatta a második világháború alatti, az elnyomó hatalommal szembeni ellenállás (manapság kevésbé emlegetett) történelmi küzdelme. Talán nem véletlen, hogy az Abigél előtt – idén éppen ötvenöt esztendeje – megírta egy mártírrá lett, a nyilasok elleni tűzharcban megölt fiatal ellenálló történetét is Leleplezés című drámájában.

A témához kapcsolódva érdekességként idézhető a Ne félj című, Szabó Magdával készített interjúkat egybegyűjtő kö­tetből pár sor. Az író ekképp emlékezik vissza pedagóguspályájának egyik megrá­ zó momentumára: „Soha nem felejtem el pályám egyik legdrámaibb esetét. Akadt az osztályomban olyan gyerek, akinek antiszemita kijelentései megdöbbentettek. Behívattam az édesapját. Keressük meg együtt a gyerek embertelen, méltatlan nézeteinek gyökerét. És akkor az apa rám nézett, és elsírta magát. Merthogy ők zsidók, és a családjuk majd minden felmenőjét, rokonát elégették Auschwitzban. Elhűltem. A férfi pedig könnyek között igyekezett megmagyarázni, hogy szerette volna minden sérüléstől megóvni a gyerekét. Ezért titkolta előtte a múltat, az igazságot, ezért hallgatott, amikor saját gyereke – szavakkal – vérig sebezte.”

Végül pedig álljon itt egy rövid részlet magából az Abigélből.

„A legvonzóbb munka a bibliajel volt, annak állt neki. Nem volt ugyan róla meggyőződve, használja-e majd a tá­bornok, mert nemigen látott a kezében szentírást, de aztán mégis úgy gondolta, miután tőle kapja, csak megbecsüli, legfeljebb más könyvben tartja, nem a bibliá­ ban. Nem tudta eldönteni, mit hímezzen a jelbe, milyen szöveget, Zsuzsannától kért tanácsot. Zsuzsanna azzal a püspöklátogatás óta soha fel nem oldódó tartózkodással felelt neki, ahogy újabban mindig: a szünet kiadása előtt úgyis bibliaismereti versenyt tartanak, míg készül rá, majd talál valami olyat, amiről azt érzi, személyesen Vitay tábornoknak szóló üzenet.

Tudott az évente rendszeresen megtartott bibliaismereti versenyről, ha eszé­be jutott, mindig elkedvetlenedett. Az ő szentírásban való jártassága jóformán semmi se volt a matulásokéhoz képest. Odáig már eljutott, hogy rengeteg mondás, idézet megmaradt a fejében, de nem tudta elhelyezni őket, összekavarta, mit mondott Jézus, mit Pál apostol, mit az evangélisták. Pedig minden szabad percében bibliát olvasott, s a Zsoltárok könyvében meg is találta egy este, mit hímezzen az apja bibliajelébe. Mikor gyöngyért és kelméért jelentkezett Zsuzsannánál, a prefekta rárajzolta neki a kívánt szöveget a gyöngyhímzés szitaszö­vet alapjára: ZSOLT. 140. 8., és anélkül, hogy belenézett volna a bibliába, mindjárt mondta is, mi áll a száznegyvenedik zsoltár nyolcadik versében: »Én Uram Istenem, szabadításom ereje, fedezd be fejemet a háború napján.«”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 22. számában jelent meg, 2017. június 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!