Kedves evangelizálandó gyülekezet!

Nincs reformáció evangelizáció nélkül! Pál apostol Lisztrában evangelizál, és lábra állít egy beteg embert.

Itt állok a szószéken, a lábamon. Állok. Nem szokás a keresztyén templomokban ülve prédikálni. Bár Jézus Krisztusról olvassuk, hogy egyszer beült a hajóba és onnan prédikált a parton álló gyülekezetnek. Nyáron Szárszón üdültünk a gyülekezetünkkel. Elhatároztam, hogy a Lukács 5-ről prédikálva én is csónakba szállok, és a liturgia után onnan beszélek. Nagy hullámverés volt aznap, és örültem, hogy leülhettem, hiszen nehéz volt egyensúlyozni. Ha mozog alattunk a talaj, nehéz állva maradni.

Pál evangelizációján Lisztrában fölegyenesedett egy ember. Úgy, mint Samu, a Homo erectus. Samu vagyok én is. Egy felegyenesett Samu. Megtiszteltetésnek érzem, hogy Samunak nevezték el azt a Homo erectus seu sapiens paleohungaricust, aki nemcsak fölegyenesedett, hanem járt is, mint Pál gyógyítottja. Vértesszőlős felé kirándult vagy 350 ezer évvel ezelőtt, és otthagyta lábnyomát. Megdöbbentőek ezek a lábnyomok, lenyomatok és tarkócsontok. A tudósok begyűjtik ezeket az értékes leleteket, és következtetéseket vonnak le belőlük. Emellett persze a világnézetek ereklyeként vitrinezik be ezeket a leleteket. Vagyis, mint a keresztyének egy része, még ma is hitbizonyítéknak tekintik azokat.

Az Eric Till által rendezett nagyszerű Luther-filmben bájos jelenség Bölcs Frigyes választófejedelem szerepében Sir Peter Ustinov alakítása, akinek nagy ereklyegyűjteménye volt. Luther Márton viszont ellene van ennek és velünk együtt azon humorizál, hogy Krisztusnak irdatlan nagy keresztje lehetett, ha mindegyik krisztuskereszt-darabka ereklye valódi. Luthert figyelmeztetik, hogy ne nagyon beszéljen az ereklyék ellen, mert meggyűlik a baja a hatalmasságokkal. Egyébként pedig őt is annak bevételeiből tudja fizetni a fejedelem.

Hála Istennek, a keresztyénség nagy része megszabadult, fölegyenesedett az ereklyetisztelet alól. Mert nem a holt ereklye, hanem az élő evangélium, a viva vox evangelii a hit forrása. A film szerint jelképes, hogy a fejedelem, Bölcs Frigyes eltüntette az ereklyék hadát, és gyermeki örömmel vette át az anyanyelvű Bibliát.

A reformációban Lutherrel együtt fölegyenesedett a keresztyén ember az evangéliumtalanság, az örömtelenség görnyedtségéből. Számomra éppen a mai igénk hallatán sokatmondó a Homo erectus, a fölegyenesedett ember kifejezés. Az ember esetében ugyanis a fölegyenesedés lélektani tartalommal is jár.

Görnyesztenek gondjaink, meghajlunk életünk terhei és próbatételei alatt. A Teremtő felegyenesedett embernek alkotott bennünket. Az engedetlenség miatt bokrokba kuporodott embert megszólította: „Ádám, hol vagy?” – és maga elé állította. Ádám ekkor lett ismét Homo erectus! Igaz, hogy most már bogáncsok és kórók között kellett talpon maradnia, verítékesen.

Később csetlő-botló választott népének „Tízparancsolat-mankót” adott a hóna alá, hogy vissza ne süllyedjen az egyiptomi húsosfazekak ideológiájába és rabszolgaságába. És ez a Tízparancsolat-mankó azóta is alapja az emberi együttélésnek. Kell az etika, kell a Tízparancsolat, mert nincs gazdasági fejlődés, tudományos haladás kórház, iskola és erkölcs nélkül, csak testi-lelki rabszolgaság, egyenes tartás helyett gúzsba kötött tengődés.

A két lábon állás fizikailag és fiziológiailag is szenzációs. A talpára állt embert a Teremtő csodálatos mérnöki terve eredményeként három ponton támasztja alá. A legkevesebb, a legtöbb, a legbiztonságosabb alátámasztás a három pont, ez a felegyenesedett testtartás alapja.

Bár a fölegyenesedett ember lényegében bizonytalan helyzetbe kerül az ülőhöz és fekvőhöz képest, de mégis stabilan áll. Miért? Mert messze fönt, a lábak felett a fül mellett, azzal egybeépítve, ott van az egyensúlyozásért felelős szerve. Nem véletlen üzenet: a hit hallásból van, és a felegyenesedés is!

A lisztrai ember beteg. Nem bír talpra állni, nem tud járni születése óta. De most hallgatja az igét. Pál látja, hogy ennek a nyomorban lesújtott embernek csillog a szeme, van hite.

Vallom, hogy a mai igehirdetéseknek is személyesnek és szenvedélyesnek kell lenniük. Kell a szemkontaktus, és kell a szemnek ragyogni mindkét oldalon. Pálról azt mondják, hogy nem volt szép ember, de abban biztos vagyok, hogy az Úr Jézussal való találkozása óta ragyogtak a szemei.

Tavaly ismét Magyarországon járt Nick Vujicic, ez a végtagok nélküli fiatalember. Arról beszélt, hogy mi, végtagosok, ha elesünk, fel tudunk állni, de hogyan álljon fel ő? És elvágódott az asztalon. Amikor megmutatta, hogyan tud talpra állni ő, ha elesik, a többség a könnyeit törölgette. Miért hatódtak meg, min hatódtak meg ezek a diákok? Az örömön, a sikeren, az Úr Jézus örömén, az evangélium látványán.

Az olasz földrengés markáns arcú, kemény tűzoltói megkönnyezték, amikor tizenhét óra után kiszabadítottak a romok alól egy kislányt. Miért? – Mert evangelizálódtak!

Pál hangosan kiáltott: „Állj a lábadra egyenesen!” Ez több mint a „talpra, magyar!” Pál itt olyan szavakat mondott, melyekkel ma a lábgyógyászatot szokták jelölni. Szükségünk van a lelki orthopédiára. Az ember anatómiailag nem a talpán áll, hanem a talpa három pontján. Ez meg több mint a magyar igazság! Ez nem számmisztika, de praktikus ellenőrzési kijelző lehet az életünkben. Vajon életünk három alapvető részére egyaránt figyelünk-e? Figyelünk-e a testünkre? Azt gondoljuk, hogy a hitünk lelkiség és nem testiség. Becsüljük meg jobban testünket, egészségünket! Figyeljünk szellemi műveltségünkre! Óvjuk meg hazug információktól tudatunkat, és kerüljük a sekélyes, buta dolgokat! És gondozzuk a Lelket, a bennünk lévőt. Ahogyan az ige mondja: Nem tudjátok, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma?

Állj a lábadra egyenesen! Ezek nem vezényszavak! Az istentiszteleteinken nincs vezényszó, hanem csak ennyi: az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében! Pál rátekintett, és látta… találkozott a tekintetük. Az Ószövetség Ura állandóan szemezett a népével, és kiválasztott szép tekintetű Dávidokat és Dánieleket, akik talpon maradtak a Góliátok előtt, és kiegyenesedve álltak az oroszlánbarlangok mélyén. Azután perspektívát váltott és emberré lett, hogy jobban a szemünkbe nézhessen. Az egyház Ura evangelizált, ezért lett reformáció és nem fordítva. Meglátott valakit, aki egy villámcsapás hangjára földre zuhant és kolostorba vonult, ahol napokat feküdt depresszióba esve, mígnem rátalált az evangéliumra. Ettől azután annyira a lábára állt a Reformator erectus, hogy nagy inkvizíciós testületek előtt ki merte mondani: Itt állok, felegyenesedve, a lábamon, mert fölállított, talpra állított az evangélium!

Pálnak ez nem egy módszertani megoldása, nem egy liturgiai formája, nem is a gyógyító prédikátorok eljárása. Nem! Ez az igazi evangelizáció. Mert ez a lisztrai hallgató már előtte talpra állt lelkileg. Ezt látta meg Pál, és csak arra biztatta, hogy tegyen hitéről bizonyságot – nem a gyógyulásáról, hanem az öröméről. Mutassa ki az örömét a gyülekezet előtt. A legnagyobb bajunk az öröm gúzsba kötött állapota. Látom, sokan talpra álltatok már. Látszik a szemeteken, a mosolyotokon, a meghatódásotokon. Ez az evangelizáció csak azt célozza, hogy ne hallgasd el az örömödet. Mutasd meg, hogy fölegyenesedtél, járj és perdülj táncra örömödben! Tégy tanúságot arról, hogy nemcsak Homo erectus és Homo sapiens vagy, hanem evangelizált, nyomorúságaiból örömre fölegyenesített ember. Egyenesedj föl a panasz-guggolásból, mondd el örömödet!

2016. október 8-án, a Deák téri evangélikus templomban, az országos evangelizáción elhangzott igehirdetés rövidített változata.