Találkozás és közösség, kapcsolódás a hitben és felelősség a világért, bátorítás a felelősség átvételére – mindezek már a megalakulása óta a Németországi Protestáns Egyházi Napok erősségei és magától értetődő ismérvei. A 2017-es reformációi jubileum fényében pedig új aktualitást is kapnak. Amiről a Kirchentag ma szól, az nem más, mint ami 500 évvel ezelőtt a reformátorok számára is fontos volt: párbeszéd, a képzésben, a kultúrában való részvétel és a hit ünneplése.

Mindezeket a Kirchentag alapdokumentumában is leírják a következőképpen: „Reménység, amely megmozgat bennünket”.A papír 12 pontját a Stuttgarti Kirchentag záró sajtótájékoztatóján is felolvasta a következő, berlini Kirchentag elnökasszonya, Christina Aus der Au, és az EKD elöljárója, Heinrich Bedford-Strohm. A szerzők közös nevezőként úgy fogalmaztak, hogy a Kirchentag nem más, mint „alkalmazott reformáció”.

Luther Márton legendás tételkiszögezése után 500 évvel is az egyház mozgásban van és mozgásban is marad – hangsúlyozta Aus der Au és utalt a reformáció alapfelismerésére: Emberek, akik komolyan veszik hitüket és egyházunkat, akik ezért harcba szállnak, akik vitáznak, ünnepelnek, énekelnek és táncolnak, nem adják át az egyházat és a világot a hatalmasoknak, vagy más néven „azoknak ott fent”, hanem meggyőződésüket kifejtve bevonják őket is ebbe. 

A jubileumot különleges módon kell ezért majd megünnepelni a Kirchentagok úton címmel, Közép-Németország reformációi városaiban és a fővárosban, Belinben (2017. május 24-27.), majd pedig zárásképpen Wittenbergben (2017. május 28.). „Ünnepelni azonban nem csak a reformációt fogjuk – így Aus der Au. -, hanem azt is, amit a reformáció előtt, alatt és óta újra és újra felfedezünk: az élő istent, aki az embereket mozgatja.”

2017-et sokkal ökumenikusabban fogjuk megünnepelni, mint ahogyan azt még egy évtizeddel előtt gondoltuk – hangsúlyozta Heinrich Bedford-Strohm bajor tartományi püspök, az EKD vezetője. A katolikus testvéreknél ugyanis eleinte némi szkepszist lehetett felfedezni 2017-nek Krisztus-ünnepként való megünneplésében. „De a reformátori gondolatok újra felfedezése óriási esélyt jelentenek számunkra, egyház számára, hogy sok ember számára megmutassuk hitünk igazságát és szépségét, mélységét és felelősségét.” A püspök azt is kívánta, hogy egy olyan egyház váljon láthatóvá, amely morális erejét épp abban mutatja meg, hogy túlemelkedik az egyszerű moralizáláson, a szabadságból él és erejének forrása a reménység lesz.