Talán többen ismerik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén, Kárpátalján és a romániai Szatmár megyén átívelő Középkori templomok útja elnevezésű kezdeményezést. Ennek az a célja, hogy a térségben található páratlan kulturális és szellemi élet megmaradt emlékei ne csak megőrzésre kerüljenek, hanem a templomok bemutatásán túl az arra való figyelemfelhívás is megtörténjen.

A 2009-ben indított projekt több nyomtatott és elektronikus kiadványon keresztül, valamint programokkal is felhívja a figyelmet a térségben található középkori szakrális értékekre. Ennek keretében kialakítottak olyan turista utakat is, melyek lehetővé teszik a műemlékek felkeresését és ezáltal a turizmus növelését. A kezdeményezés példaértékű, hiszen ezáltal egy keresztyén szellemi kincs válik ismét elérhetővé. A kezdeményezés ötletgazdái jelenleg azon dolgoznak, hogy továbbfejlesszék a Középkori templomok útját, méghozzá úgy, hogy a szakrális épületeket látogatók minél szélesebb információval tudjanak a helyszínen is megismerkedni, valamint az egyes templomok nyitottá tételére is energiát fordítanak.

Látogatóbarát templom – szól a kezdeményezés új mottója. Az először talán meglepő címadás azonban sokkal inkább lendületet mutató érzést kelt bennem, mintsem meghökkenést. Mert templomainknak – talán – alapvetően, jellegükből fakadóan is ennek kéne lenniük. A valóság – amennyiben őszinték vagyunk magunkkal – sajnos igazolja a kezdeményezés szükségességét, adott esetben megszívlelését.

Gyülekezeteinket járva és azok közösségi tereit, valamint templomait szemlélve többször is elcsodálkoztam rajta, hogy milyen sok helyen nincs az szem előtt tartva, hogy az adott terek minél kedvezőbbek legyenek egy-egy alkalom megtartására. Sokszor az előző rendszerekből megmaradt, kellően elhasználódott bútorok, vagy a térbe nem illő tárgyak lerakata között zajlanak gyülekezeti életünk eseményei. Természetesen olyan is van, amikor egyszerűen a figyelem hiánya okoz meglepetést. Példának okáért egy igencsak frekventált helyen lévő templomunkat említeném, ahol az iratterjesztésnél pünkösdhöz közeledve az adventi hírlevél mellett a 2012-es programajánlót találom. Vagy olyan templomot is ismerek, ahol egyszerűen az elhanyagoltság miatt az az érzésem, hogy bár gyülekezet tartozik hozzá, mégsem élő hely.

Tudom, talán sokak számára éles kritikát fogalmazok meg ezzel, azonban be kell vallanom, hogy szükségesnek tartom, hogy templomaink ne csak vasárnap, egy-egy istentisztelet alkalmára, hanem egész évben élőek, látogatóbarátok legyenek. Olyan helyek, ahova hívő és nem hívő, imádkozni akaró és közösségre vágyó egyaránt szívesen belép és elcsendesedik vagy társakra talál. Egy templom egy gyülekezet központi épülete. Az a tér, ahol az Istennel és az emberekkel való közösség egyaránt megfogalmazódik. Ennek a térnek az elérhetősége, nyitottsága, a másokat hívó formája azonban nem magától az épülettől, hanem az azt otthonaként tekintő gyülekezettől függ.

Az, hogy láthatóan evangélikus egyház vagyunk vagy szeretnénk lenni, sokkal inkább attól függ, hogy magunkat láthatóvá tesszük-e, mintsem attól, hogy van-e elegendő anyagi forrásunk tereink megújításához. A közösségben nagy erő van, így nagy lehetőségek is. Amennyiben ezt felismerjük – és elkezdjük minél több helyen és minél többekkel megélni –, közelebb kerülünk ahhoz a küldetéshez, mely hívőként feladatunk.

Példaként említeném a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközséget, ahol a sokszínű szellemi élet nem hívőket is szólító lehetőségei a gyülekezet fellendülését jelzik. Ugyanígy a balatonboglári evangélikus közösség látogatóbarát szemlélete a baba-mama körtől a kiállításokon át a fotókörig olyan lehetőségeket kínál, mellyel sokak otthonaként „él” a templom. Több gyülekezet is – megszólítva tagjait – önkéntes alapon energiát fordít arra, hogy templomai és gyülekezeti termei igényesen és az arra látogatók számára nyitottan fogadja a látogatókat. Élhetünk ezekkel a lehetőségekkel, melyek elsősorban nem anyagi ráfordítást, sokkal inkább szervezést és élő gyülekezetet igényelnek. Válhatunk látogatóbarát, nyitott gyülekezetté és ezáltal láthatóan evangélikus közösséggé. Be kell vallani azonban, hogy ez elsősorban rajtunk múlik. A Középkori templomok útja elnevezésű kezdeményezés azonban egy jó példa lehet számunkra, hogy van lehetőség arra, hogy mindez megvalósuljon.