Zsarnai Krisztián esperes igehirdetése is a reformáció alaptételére, a solákra épült. Ezeket a tételeket fejtette ki személyre szólóan, aktuálisan.

Az igehirdetés, a záróimádság és ének után csak igen kevesen indultak haza, a többség maradt.

Az idősebbek egymással beszélgettek, miközben a fiatalabbak ebédlővé alakították át az imatermet. A férfiak nyolc nagy asztalt állítottak fel nyolc-nyolc székkel, a lányok-asszonyok terítettek serényen.

A konyhában eközben melegedett a Joób Olivér Szeretetintézményből hozott finom menü, melyből – előzetes jelentkezés alapján – lehetett részesülni. Rövidesen kialakultak az asztaltársaságok. Az imádság után pedig elkezdődött a közös ebéd, az agapé.

Szinte az első, jeruzsálemi keresztyének korában éreztük magunkat, hiszen ez nem egyszerű együtt ebédelés volt, hanem mint a szó is jelzi: szeretetközösség.

Ebéd után lelkészünk jóvoltából műveltségi vetélkedőn is részt vehettünk. 

A verseny vidám hangulatban zajlott, közben kávé és sütemény is került az asztalra.

Köszönet mindenkinek, aki munkájával hozzájárult ehhez az egyházi közösségépítő, meghitt alkalomhoz. Kora délután derűsen, meggazdagodott lélekkel indultunk haza.