Kilóg!
Dehát kilóg!
Nem passzol a glória a szép háromszög-ívbe.
Nem illik ahhoz a rendhez, amit mi elképzelünk magunk körül karácsony táján.
Nem fér bele abba a keretbe, amit szeretünk mi kontrollálni így az ünnepek táján különösen.
Még ha harmónia is van, még ha tökéletes szimmetria is van, az a glória akkor is kilóg…

Lehet, hogy a szentet nem lehet sablonokba beletuszkolni?

Lehet, hogy a szentet nem lehet sablonokba beletuszkolni!
Mert a szent nem racionális kategória.
Nem megvásárolható, listáról kipipálható dolog.

A szenttel csak találkozni lehet a maga valójában. És ha igazán találkozunk, akkor a mi szépen megtervezett szimmetrikus világunk is egy kicsit felfordul. De legalábbis odavonzza a tekintetünket középre. Ahhoz, aki nem lóg ki a képből. Aki szintén szent. A SZENT. Akire József és Mária is néznek. Akire az ökör és a szamár is néz. Aki a mi tekintetünket is odavonzza. Középre. Aki nem lóg ki az életünkből. Sőt, nagyon is középen akar lenni az életemben. És hiszem, hogy az Olvasóéban is.

Isten hozott, Betlehemi Gyermek!