Abrám ajándék szemüvege (1Móz 15,1–6)

Abrám ajándék szemüvege (1Móz 15,1–6)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Tamás
Nagyon édes mesét olvastam nemrég Finy Petra tollából A csodálatos szemüveg címmel. A mese helyszíne a mai, szobaablakon túli Budapest, amely egyik pillanatról a másikra ugyanúgy csodaországgá válhat (és válik is), mint egy hagyományos mesében némely helyszínekkel lenni szokott. A történet főszereplője a kis Kovács Áron, aki egy szemüveg segítségével úgy láthatja a világot, mint senki más, ugyanis a szemüveg feltárja előtte mindennek az igazi alakját.

Ahogyan a könyvről megjelent egyik kritika is kiemeli: a gyerek számára „a Szabadság híd pilléreiről kiderül, hogy egy dinoszaurusz csontváza, a Nyugati téri forgó óráról, hogy egy földbe dermedt gólem óriási ujjára húzott gyűrű, digitális számjegyeknek hitt ragyogó drágakövekkel, a Toldi utcai szökőkút meg egy bálna óriási légzőnyílása” – és még hosszan folytathatnánk a sort. (Izgalmas mellékszál a mesében, hogy a morgós nagynéninek is van egy csodaszemüvege, csak az övé hibás konstrukció: csupa rosszat lát tőle az ember.) A Herbszt László igen ötletes és humoros illusztrációval díszített mesekönyv elolvasása után evidens konklúzió lehet, hogy bizony lehet másképpen is nézni és látni a körülöttünk lévő világot, sőt saját dolgainkat is. Más szemüvegen vagy éppen: más szemüvegén keresztül is.

Hogy miként tekintünk az életünk dolgaira és a környezetünkre, az, úgy tűnik, nagyon sok mindenen múlik. Mindannyian fel tudnánk sorolni azt a néhány alapérzést, alapértéket, személyi feltételt, anyagi hátteret, egészségi helyzetet, amelynek a teljesülése esetén azt tudjuk mondani: helyén van az életünk. Legalábbis többé-kevésbé.

Van, aki a szerelmi életének az alapján tájékozódik, és ha ott minden rendben van, akkor mindent szépnek lát. Van, aki a barátai által teremtett érzelmi biztonságra törekszik, és úgy érzi, ha a jó barátok mellette vannak, mindent képes túlélni. Van, aki az erős családi bázisra épít, és nem számít neki semmilyen krízis, mert hát ott a család, mint egy oázis, ahová vissza lehet húzódni, ha túl forró a talaj a lába alatt. Van, aki a hivatásának él, és ha ott sikeres, akkor nem kell neki semmilyen szemüveg, hiszen úgy érzi, rendben mennek a dolgai: van visszajelzés, van elismerés, van értelme felkelni reggelente.

Sokáig folytathatnám a sort azzal kapcsolatban, hogy ki milyen életstratégiát választott vagy milyet kapott arra vonatkozólag, hogyan tekintsen életének a dolgaira: nagy döntésekre és apró, hétköznapi csodákra és kudarcokra.

Abrám szemüvegén keresztül egy új világ tárulhat fel előttünk. „Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” Fantasztikus mondat ez. Abrám kap egy ajándékot, a hit ajándékát, amellyel képes megérteni és megélni az Isten akaratát, és ezáltal, e miatt az egyetlenegy dolog miatt Isten igaznak fogadja el őt. Abrám nyitott az Isten útmutatására, és története olyan hozzáállást mutat be az élet összefüggéseivel kapcsolatban, amely túlmutat mindenen, amit korábban felsoroltam.

Kiindulási pontja, életének alapja és perspektívája valami olyasmi, amit nem ő döntött el, hanem ajándékba kapta a Teremtőtől. A szemüveg ajándék. A hit ajándék. Nem egyetlen döntés kérdése, nem egy egyszeri és egyszerű döntés következménye. A Luther által hangsúlyozott naponkénti megtérés teológiai felfedezése ugyanis sokkal inkább arra mutat, hogy keresztény hitéletünk dinamikus élet. Folyamatosan változik, semmi nincs kipipálva, így a hit kérdése sem.

A hit Istentől kapott ajándék, ahogyan azt Abrám is megélte. Isten, a minket tisztán látó és teljes valóságunkkal együtt elfogadó Úr esélyt ad, a tisztánlátás esélyét. Ő, aki hitünk szerint Jézusban érkezett közénk, és ma is általa van velünk és közöttünk.

Aki Jézust nemcsak nézi, de látja is, az tudja csak, milyen az Isten. Az pontosan érti, hogy Isten a Krisztusban való hit által hozott világosságot, hogy ne legyen sötét a világ, ne legyen sötét az ember; ne kelljen többé kétségbeesnünk, ha felnézünk a csillagos égre, és azt érezzük, nincs tovább, nincs értelme a létezésnek; vagy ha azt érezzük, belefáradtunk sziszifuszi küzdelmeinkbe.

Isten felé nyitottan léphetünk át a „sohase volt nyár” után a „sohase volt még ilyen” őszbe. Sokféle módon tekinthetünk most életünk dolgaira, bizonytalannak tetsző jövőnkre. Jézus követőiként azonban igazán a hit szemüvegén keresztül érthetjük meg a miérteket, és válhatunk olyan emberekké, akik csodaszemüveg nélkül is érzik: minden nehézség ellenére helyükön vannak a világban, és a világ is a helyén van körülöttük és bennük.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Gáncs Tamás - vélemény -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!