Közel hat éve kezdődött el egy olyan folyamat a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházban, amely zarándoklatnak is nevezhető. 2012-ben Oltszakadáton zajlott az első közös, népviseletes vonulással egybekötött ünnepség, csúcspontja a közös istentisztelet volt. Azóta Oltszakadáton, Székelyzsomboron, Háromfaluban, Pürkerecen gyűltek össze egyre többen közösen felvonulni, hálát adni, Isten előtt megállni. Mind többen kapcsolódtak be a felkészülésbe. A brassói és a barcasági gyülekezetek egyre inkább magukénak érezték az ünnepet. Az idők során mind több csángó ruha került elő a ládafiából, készültek új kösöntyűk, hámos rokolyák, sárga hímzéses ingek, és még stóla is készült csángó szőttesből. A többnapos rendezvények az állomásai voltak az útnak. Előadások, kerekasztal-beszélgetések vezették egymáshoz az együtt haladókat. Közben kialakult egy fiatal, lelkes szervezőcsapat, tagjaiban egyre jobban kezdett körvonalazódni „a nagy ünnep”.

Ez év nyarán, június 30. és július 2. között Barcaság és Királyföld zarándoklattal és csángó világtalálkozóval ünnepelt. A barcasági csángók ma Amerikától Ausztráliáig szinte mindenhol élnek e glóbuszon. A világtalálkozó a távolságok okozta repedéseket is segített „áthidalni”. Résztvevők, szervezők egyaránt hosszú utat jártak be a találkozóig. A zarándoklathoz hozzátartozik a küzdelem és a fáradtság is, de része minden találkozás is. Nemcsak rég nem látott ismerősök, rokonok találkoznak, hanem előadások, kerekasztal-beszélgetések, vetélkedők, előadóestek hozzák közelebb egymáshoz a gyerekeket, fiatalokat, időseket, cimborákat és idegeneket egyaránt. Ez a megtett út felnyithatja szemünket Isten jelenlétének, erejének, áldásának a felismerésére.

A zarándoklat fénypontja a közös népviseletes felvonulás és a szabadtéri ünnepi istentisztelet volt, ahol az Istennek való hálaadás többszörösen is hangot kap. Az egész világról összegyűlt csángók nemcsak azért adtak hálát, hogy a reformáció nyomán megszületett anyanyelvi oktatás segített nekik megőrizni anyanyelvüket, hagyományaikat, kulturális örökségüket, hanem azért is, hogy Isten ma is, a 21. században is jelent s jövőt ad ennek a közösségnek.

A közös zarándoklat, istentisztelet, ünnep, hálaadás és könyörgés mind annak a bizonysága, hogy az örök Isten élő Úrként megtartja, őrzi és megáldja a Kárpát-kanyar lakóit és az innen elszármazottak közösségét. Minden töredezettség ellenére is. Itt, a Barcaságban és Királyföldön az európai kultúra és a magyar kultúra egy gyöngyszeme él és virágzik, és hív mindannyiunkat, hogy jövőjének közös építői legyünk.

Az ünnepek azok a pillanatok, amelyeket Isten felhasznál a jövő építésében Európában és a magyarság körében is.

„Hát nem tudod vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? […] Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul...” (Ézs 40,28.29–31a) 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 27. számában jelent meg, 2016. július 10-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.