„Normál üzemmódban a nagyhét egy nyüzsgő időszak. Nagyon sok feladat van: istentiszteletek, úrvacsora, gyerekműsorok, rengeteg közösségi alkalom. Ez hiányzik most, még akkor is, ha nem telnek unalmasan a napok, és az interneten keresztül ott vagyunk híveink otthonaiban” – vezette fel gondolatait Sztankó Gyöngyi evangélikus lelkész.

„A veszélyhelyzet kihirdetése óta levélben, interneten, telefonon tartom a kapcsolatot a gyülekezettel, számítanak rám, és érzem is, hogy mennyire hiányzik nekik a közösség. Nincs most más választás, be kell érni az on­line istentiszteletekkel, amelyekről folyamatosan gondoskodik is az evangélikus egyház, s örömmel látjuk, nagyon sokan követnek minket.
Most mindenki cipel terhet a vállán: a családanyák, a családapák, a munkáltatók, az idősek, és még sorolhatnám, ezért az embereknek ebben a bizonytalan időszakban még nagyobb szükségük van hitre, támogató közösségre. A feltámadás ünnepét, Jézus feltámadásának csodáját a karantén és a korlátozások ellenére meg lehet élni csendben, imádkozni bárhol és bármikor lehet, Isten folyamatosan kapcsolatban van velünk – mondta az evangélikus lelkész, aki szerint a „kényszerpihenő” figyelmezteti az embereket arra, mégsem biztos, hogy mindent megtehetnek, ha egy piciny, láthatatlan sejt szempillantások alatt képes felforgatni a mindennapjainkat, átírni az életünket.
Nem lebecsülendő ennek a helyzetnek a mélysége, nehézsége, s lehet ebből a végén áldás is, ha ezek után a valódi értékek felfedezése, a hit, a szeretet, a közösség felé terelődhet végre egy kicsit a figyelem” – tette hozzá Sztankó Gyöngyi. Megtudtuk, az evangélikus lelkész szolidan készül otthon az ünnepre, húsvét második napján szolgál majd.

„Nagyszombaton szokott összejönni a család. Szeretem a húsvétot, az unokák nagyon fognak hiányozni. Általában mikorra ideérnek a fővárosból, finomságokkal várom őket, feldíszítem a házat, most mindez elmaradt, csupán a húsvéti koszorúig jutottam el. Egy egyszerű kétszemélyes vacsora lesz az ünnepi terítéken, a férjemmel mi sem mozdulunk sehová, én még nem tartozom a veszélyeztetett korcsoporthoz, ő már igen. Hogy túl közeli-e ezen gondolkodni, nem tudom, de sokan reméljük, hogy a pünkösdöt már talán közösségben ünnepelhetjük meg.”

A teljes cikk itt olvasható.