Bár a világ – jogosan – mint mártírt tartja számon az evangélikus lelkészt, de munkássága és hivatása nemcsak a náci ideológia elleni küzdelemről szólt, hanem mint etikatanár és teológus is számos maradandó gondolatot és tanítást hagyott az utókorra. Ő volt az, aki nem a keresztényt nézte, hanem a keresztény magatartás legmélyebb gyökeréből, az ember teremtettségéből kiindulva arra szólította az embereket, hogy – Jézus tanításának megfelelően és azt komolyan véve – Isten teremtményeiként tekintsenek a másikra. Arra is, akit éppen üldöznek, akiket ártatlanul meghurcolnak, akiket gázkamrába visznek. Kevesen voltak a világ igazai. Ő közéjük tartozik. Kevesen voltak azok, akik Hitlerben a gonoszat látták. Ő ezt látta, és teljes erejéből ellene küzdött. Munkássága, elhivatottsága és az ártatlanokért való küzdelme mai korunk számára csupán példa, hanem egy olyan elsajátítandó magatartás, mely felszólít arra: az ember akkor válik emberré, ha akár saját egzisztenciája kockáztatásával is, de az elesettért is teljes odaadással felelősséget vállal.

„Az emberek megvetésével pontosan az ellenfeleink legfőbb hibájába esünk bele. Aki egy embert lenéz, az sohasem lesz képes bármit is kihozni belőle. Abból, amit másokban megvetünk, semmi sem egészen idegen saját magunktól. Mily gyakran várunk el másoktól többet, mint amire saját magunk hajlandóságot mutatunk! Miért van az, hogy az emberről, az ember megkísérthetőségéről, gyarlóságáról mindmáig oly megfontolatlanul gondolkozunk? Meg kell tanulnunk, hogy embereket ne annak alapján ítéljük meg, amit tesznek vagy amit elmulasztanak megtenni, hanem annak alapján, amit elszenvednek. Az emberekhez – és különösen a gyengékhez – való viszonyulás egyetlen hasznos módja a szeretet, vagyis a velük való közösség fenntartásához való ragaszkodás. Maga Isten sem vetette meg az embert, hanem emberré lett érte.” (Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek)

Az emlékezés lehetőségeként alábbiakban közreadjuk az Áldó hatalmak című, Fabiny Tamás által szerkesztett dokumentumfilmet. Dietrich Bonhoeffer életéről, munkásságáról és annak mai jelentőségéről Lehel Ferenc nyugalmazott lelkész, az egykori tanítvány és Csepregi András evangélikus teológus, a mai kutató beszél. Lehel Ferenc abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy az 1932/33-as tanévben – vagyis éppen Hitler hatalomra-jutása idején – a berlini Humboldt Egyetemen hallgatója volt Bonhoeffernek (aki csupán ebben az egy esztendőben tanított szabályos egyetemi környezetben), így személyes emlékeket tud felidézni a forrongó időszakról, Bonhoeffer állásfoglalásairól és útmutatásáról. Csepregi András arra mutat rá, hogy a mártír-sorstól függetlenül is mennyire eszméltető Bonhoeffer teológiai rendszere. A műsort számos Bonhoeffer-idézet, valamint az általa írt Áldó hatalmak oltalmába rejtve kezdetű vers énekfeldolgozása gazdagítja.