Hiszen 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára tételeit. Ezzel felbolygatta az egyházat és a világot. Máig ható tételeivel az egyszerű ember kezébe Bibliát adott, hogy mindenki olvassa és tanulja: az igaz ember hitből fog élni. A megváltó Krisztust emelte újra a középre. Ennek már 499 éve. Hiába vágyunk a kerek, az egész felé, ez ma még csak 499. Egy még hiányzik.
Halottak napján koszorúhegyekkel lepjük el a sírokat. Próbáljuk elfedni szemünk elől az elfedhetetlent. Gyertyaerdők világítják be az éjszakai temetőt. Próbáljuk bevilágítani a bevilágíthatatlant. Úgy élünk, hogy ne kelljen észrevennünk a halál jelenlétét. De elmúlnak a jeles napok és a virágok lehervadnak, lefagynak. A gyertyák csonkig égnek. Marad minden a régiben. A haláltól való félelem, reszketés a sötétben.
99. A pásztor akárhogy számolja, csak 99. Egy hiányzik. És indul úttalan-utakon, hogy megkeresse az elveszettet. Indul az egy után, hogy teljes legyen a hiányos.
Jézus, a jó pásztor indul ma is az elveszett után, aki te vagy. Keres, hogy egésszé tegye a részlegest. Összeragassza, ami eltörött. Kiegyenesítse, ami összekuszálódott. Egységesítse, ami szétszakadt.
Mert ő élettel győzi le a halált. Világossággá teszi a sötétséget. És csak egyetlen tételt akar betölteni. Isten fő tételét, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
És ő halálával legyőzte a halált. Elvégezte! Elvégeztetett!
Így ma, a reformáció ünnepén, az elkövetkező napok temetőlátogatós forgatagában, a szürke hétköznapokban és a piros betűs ünnepeken tudd meg, te is az egész része vagy. Jézus nyájának meglévő, vagy elveszett tagja, de tagja. Életed biztos alapokon nyugszik, melyet Isten tett le alapkőként. És nincs is más, mint ahogy kijelentette a mai nap ünnepi igéjében:
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Korinthus 3,11.).
Ámen.
Elhangzott 2016. október 31-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.