Erre szólít minket május havi igénk: lelki ajándékainkkal szolgáljunk egymásnak. Mindezt pedig azért tegyük, „hogy – amint igénk folytatódik – mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön örökké”.
Hitünk ugyanis nem csak magunknak szól, nem csak önmagunkat gazdagítja. Jézus feladatot adott minden hívőnek, és ehhez a Szentlélek adott lelki ajándékot, amellyel egymást, a gyülekezetet kell építenünk. Mindnyájan az Úr sáfárai – ma talán úgy mondhatnánk: vagyongazdálkodói – vagyunk. Pál apostol fel is sorolja ezeket az ajándékokat: A Római levél 12. fejezetében említi a prófétálás, szolgálat, tanítás, bátorítás, adakozás, vezetés és könyörületesség lelki ajándékait. Az Első korintusi levél 13. fejezetében pedig a legnagyobb ajándékról, a szeretetről szól. Ha meggondoljuk, mind olyan, amelyhez nem szükséges semmilyen különleges tehetség, csak készség arra, hogy használjuk ezeket.
A prófétálás nem más, mint a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel. Ne szégyelljünk beszélni Urunkról, a benne kapott bűnbocsánatról, az örök élet reménységéről. Isten igéje, a bizonyságtétel most sincs karanténba zárva. Igaz, most nem lehet meglátogatni a magányosokat, de telefonon fel lehet hívni őket. El lehet olvasni nekik a napi igéket. Egyre több gyülekezetnek van honlapja, és azon megtekinthetők videós istentiszteletek. Akik otthonosak az információs technikában, segíthetnek a felvételek elkészítésében és az interneten való közzétételükben. Minden gyülekezetben vannak, akiknek e-mail-címük is van; lehet levelezőlistát készíteni és azon keresztül küldeni áhítatokat, igehirdetéseket.
Amit a szolgálat szó fog össze, gazdag csokor. Mindig az a szolgálat, ami szeretetből fakadóan gazdagítja, segíti a másik ember életét. Már az sokat segít, ha megkérdezzük: „Hogy vagy, el vagy-e látva, szükséged lenne-e valamire?” Vannak, akik szívesen beszélgetnek, türelemmel meghallgatják a másik panaszát, tanácsot adnak, bátorító szavakkal ébresztenek reménységet a másik szívében. Szolgálat, ha el tudunk menni bevásárolni, ha kiváltjuk valakinek a gyógyszerét, ha elintézünk valamilyen adódó sürgős ügyet. Nem lehet mindent felsorolni, de aki szolgál, az meglátja, hol van szükség, mi lenne a segítség. A szolgálat szeretetből fakad – és a szeretet találékony.
Van még egy nagy szolgálat, amelyet mindenki tud végezni: az imádság. Most átélhetjük, hogy semmivé foszlik a gyakori kifogásunk, hogy nincs időnk imádkozni. Most van időnk, vagy legalábbis lehetne időnk. Ezt a karanténból is meg tudjuk tenni, az idős ember is meg tudja tenni.
Eszembe jut nagyanyám, aki a kilencvenöt évével gyakran panaszkodott: „Én nem tudom, miért élek még! Mit akar még velem a Jóisten? Miért nem visz már haza?” Csendesen azt válaszoltam: „Talán mert akkor nem lenne, aki értünk imádkozna.” És ő imádkozott, nemcsak értünk, nemcsak a családért, hanem a rádióban hallott híreket is imává formálva imádkozott az országért, a szegényekért, azokért, akik háborútól szenvedtek. Beszűkült életkörülményeinket kitágítja az imádság.
Nagyon aktuális lett most ez a május havi ige. És nem kell sokat törni a fejünket, hogyan szolgálhatunk. Most nem elgondolkodni kell, hanem nekifogni és cselekedni. Úgy, ahogyan énekeskönyvünk 455. számú éneke mondja:
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.