Ahogy az időeltolódásból következik, a bolygónak hol ezen, hol azon a pontján erősödnek fel ezek a petárdáktól zajos, ünnepi díszkivilágítástól, tűzijátékoktól fényes, csillogó, harsány, egész éves küzdelmeket és feszültségeket feledni akaró, nevetéstől hangos életjelek. Egy-egy jókívánság - szóban, telefonon, ímélben, sms-ben, a média és a technika minden eszközének segítségével - mint egy láthatatlan háló, át- meg átszövi, körbeveszi, beborítja földünket... Boldogságot kérünk magunknak és kívánunk mindenkinek. Hiszen ha boldogok vagyunk - s az is milyen jó, hogy a boldogság átélésének, megragadásának annyiféle formája és módja van, ahányan csak vagyunk -, ha szeretteink, a körülöttünk élők is azok, akkor ki-ki a benne lévő boldogságot, az életben talált szépséget sugározza maga körül. De azt, hogy élünk-e, megéljük-e a következő évet és az azt következőt, nem tudhatjuk, csak remélhetjük.

Jézus Krisztus azt mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14,19) 

Több ez emberi jókívánságnál, mert a Teremtő és Megváltó Isten hatalmával szól ez a mondat, és mert tény, és ígéret is. Bizonyosság, amit hittel megragadhatunk, amelyre építhetünk. Amelyben kérdéseinkre választ kapunk, és amelyből erőt meríthetünk, akkor is, amikor nem a felhőtlen, hangos nevetéssel, koccintással, fényességgel szinte elvakító örömhullám csap át felettünk. Amikor életünket „sorsnak”, nehéznek, keservesnek, fájónak éljük meg, amikor az asztalnál eggyel több az érintetlen teríték, az üres hely, amelyet tulajdonosa már nem foglalhat el. Bizonyosság és reménység tegnap, ma és mindörökké. Áll és érvényes és igaz a jézusi szó: én élek, és ti is élni fogtok. A halál ellenére is igaz! Isten Fia mondja, aki nem elméletben, szép szólamokkal nyugtatta tanítványait, hogy minden rendben lesz, majd meglátják, hanem véghezvitte azt, amiért jött, vállalta a kereszthalált és harmadnapon feltámadott. Él, és azt mondja, ti is élni fogtok. 

Élni, de hogyan? Hát hiszen éltünk, élünk. Sok mindenen átmentünk, s hála Istennek, még itt vagyunk. Élni, de miért, milyen célért, hogyan? A fizikai létnél, a biológiai létezésnél többre vágyunk. Minőségi, lelki, szellemi, tartalmas, egész, halálon is diadalmaskodó, örök életre. Egyáltalán, minek örüljünk mi ezen a napon, hiszen a gond, a félelem a jövőtől sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkorák mi vagyunk.

Amikor eltesszük idei naptárunkat, és még egyszer belekukkantunk, látjuk benne a bejegyzéseket, itt-ott gyűrődésekkel, foltokkal, összefirkált, áthúzott, netán elszakadt, kitépett lapokkal, - akkor bensőnk, lelkünk, testünk gyűrődéseit, ráncait, szégyellni való foltjait, életünk „kitéphetetlen”, kiradírozhatatlan epizódjait is felidézzük. Volt bőven, ami meggyűrt, elszakadt bennünk, vagy egy kapcsolat, amelyért felelősek vagyunk, s mi téptük szét, mi okoztunk gyűrést, ejtettünk sebet a másik életén. 

S amikor elővesszük az új, hófehér, tiszta lapokkal teli naptárat - bevallom, számomra ez megunhatatlan élmény - akkor a friss papírillatnak és a makulátlan lapoknak örülve egy új kezdésben, egy jobb, tisztább, teljesebb, makulátlan jövőben reménykedünk. Tervezgetünk, hogy a fehér lapokra, a még üres rubrikákba jó fordulatot hozó bejegyzések kerülnek. Jobbak leszünk, és jobban vigyázunk egymásra... 
De ha semmi sem ép tökéletesen, ha a földön minden és mindenki ki van téve a törésnek, a sérülésnek, az elmúlásnak...? 

„Én élek, és ti is élni fogtok!” - Ezt a fényes mondatot látom egyedül olyannak, amely az óév-újév éjszakájában nem huny ki, és a napkeltével is fénylik, és rávilágít az útra, amelyen az év fordulóján teszünk egy lépést. Benne van minden, amire támaszkodhatunk. Személyhez szóló és valóságos. Jézus él - a Golgotán meghalt Jézus él, és értünk vállalta és tette, hogy mi is éljünk. Itt a földön és akkor, amikor majd lejár földi életünk ideje. Általa: Jézus által van az életnek olyan teljes és gazdag létformája, amely már most a miénk lehet. Ezért született emberré, és lett Megváltónkká. A foltok, gyűrések, amiket adtunk és kaptunk évről évre, az Ő keze által kisimulnak. Előttünk tehát az élet - ezt Ő, Jézus Krisztus mondja, és ha van ok örülni, hát ezért, érte, általa, benne van. 

Áldott, boldog, békés új évet!

„Most zengjen hálaének Jó Atyánk nagy nevének! Őt áldjuk, Istenünket, Mert ő tartott meg minket. Itt vándorút a létünk, Mi évből évbe lépünk, És ő hozott át újra A régiből az újba. Utunk áldás kísérje! Hulljon kegyelmed fénye Kicsikre és nagyokra, Eljövendő napokra! Ha szívünk eléd visszük, Meghallgatsz minket, hisszük. Megáldod bízó néped, S te adsz boldog új évet.”

(Paul Gerhardt német evangélikus lelkész-énekköltő [1607-1676]; Evangélikus Énekeskönyv 181,1–3.7).