1930-ban született Kovácsházi Zelma, legkedvesebb tanítványa, Andorka Eszter pedig 40 évvel később. Mindketten evangélikus lelkészekként dolgoztak.

Zelma asszony idén 90 éves, Eszter kortalan, 17 éve halt meg egy brutális gyilkosság áldozataként 33 évesen, idén lenne 50. A gyilkosságot egy szenvedély-beteg fiú követte el, akin korábban lelkészi, szociális munkája során segített. A tragikus végű, de mégis szép és teljes életet élt örök lány és egy szellemi frissessége miatt örök-fiatal nő kapcsolata elválaszthatatlan egymástól.

Takácsné Kovácsházi Zelma az első női lelkészek egyike, a Teológia első női dísztoktora. Nyugállományban van harminc éve, de a közelmúltig mentek hozzá lelkészek, hitoktatók, és nem lelkész értelmiségiek, ha tanácsokra, olvasnivalóra, vagy „csupán” tartalmas beszélgetésre vágytak. Látásmódja izgalmas: megszűnnek generációs határok, intellektuális dolgokról tud közvetlenül beszélni, mély, egzisztenciális kérdéseket tud egyszerűen, tisztán előadni.

Andorka Eszter így írt négy évvel halála előtt egy levelében Kovácsházi Zelmának: „Nehéz olyan életet elképzelni, amit ennyire megérte volna végigcsinálni, mint Zelma néni élete”. Kovácsházi Zelma így emlékszik egyik utolsó találkozásukra Eszterrel: „Boldog voltam azoknak a tanítóknak az örömével, akik meglátták, hogy tanítványuk messze elhagyta őket”.

Barátai szerint, Eszter is „tudatosan választott úton járt, és bár halála váratlan és tragikus, mégis talán vigasztaló, hogy halála nem értelmetlen véletlen következménye, hanem az Ő értelmes és értékes életének szerves része”.

Andorka Eszter rendkívüli energiával, műveltséggel, felkészültséggel nagyon sok ügyet képviselt, sokféle munkát végzett párhuzamosan. Egyforma intenzitással szervezte a Deák téri családi istentiszteleteket, a gyermek-bibliakörös táborokat, az erdélyi testvérgyülekezeti kapcsolatot. Több állami gondozásból kikerült fiú hivatalos gyámja. Lelkész volt Aszódon és Dunaharasztiban.

Takácsné Kovácsházi Zelma 1953-ban fejezte be teológiai tanulmányait, mint női hallgatót, diplomázás után nem szentelték lelkésszé. Mindig azt vallotta, hogy a teológia nem a lelkészek belügye, tanította, állandó olvasásra, gondolkodásra, párbeszédre késztette a laikusokat is. A teológiai irodalmon kívül regényeket, drámákat, szociológiai, pszichológiai tanulmányokat dolgozott fel a fiatalokkal. 1982-ben avatták lelkésszé. 1990-től, a Deák térről való nyugdíjba vonulásától az Evangélikus Teológiai Akadémián tanított. Első női lelkészként kapott Ordass-díjat.

Andorka Eszter szerint: „Kereszténynek lenni veszélyes vállalkozás”. Mártírja lett annak, hogy a Szentírás szerint az evangélium igazságait megélve próbált élni manapság. Hitt abban, hogy a nagyon nyitott és nagyon önzetlen szeretet képes a másikat megváltoztatni. Nem félt, vagy ha néha mégis, neki a cél volt fontos. A félelmét, ha volt, fő céljával állította szembe: hogy segítsen.

Kettejük életútja betekintést nyújt az élet és a hit mélységeibe és magasságaiba. Egyiküké a szellemi izzásban kiteljesedő nyugodt munkás élettel, másikuké szenvedélye tragikusságával. A mártírium és az új utakat egyengető szelídség életszentségével és példájával.

Kapcsolat – egy fiókban lapuló filmvázlat.

További források:
Takácsné Kovácsházi Zelma: https://www.evangelikus.hu/zelma-neni-mi-papunk
Andorka Eszter: https://medit.lutheran.hu/site/konyv/4138