Pestisjárványok, tartományi háborúk, parasztlázadások, a pápa és a császár támadásai között, és még mindenféle kórságoktól is gyötörve Luther mindvégig képes volt egészséges (ön)iróniáját megőrizni. Képes volt felülemelkedni az igen kellemetlen és kínzó testi tüneteken, hogy figyelmét töretlenül Krisztus szolgálatának szentelje – ezt olvashatjuk ki mindig nagyon eleven, kifejező és hallatlanul szerteágazó levelezéséből.

Ha valaki nem olvasott még a fokhagymás lócitromfőzet jótékony hatásairól, akkor itt az ideje, hogy „Lutherné”, azaz Katharina von Bora, a nagy reformátor nagyra becsült – birtokvezető, serfőző, gyermek- és diákterelgető, de a latint is igen jól értő teológiai „doktorissza” – „Käthéjének” gyógyító praktikáiba bepillantást nyerjen. Persze Luther szomját, sokszor felindult kedélyét és testi fájdalmait sosem a földi italok csillapították…

A Sátán, akit egy helyütt „pokolbéli fekete bozontos fickónak” nevez, nem egy betegséggel próbálta feltartóztatni Luthert heroikus szellemi vállalásaiban. Jobb keze, a wittenbergi egyetem filológusprofesszora, Philipp Melanchthon, a „hírneves és tisztelendő Philippus magiszter” gyakran értesülhetett ma meglepőnek tűnő részletességgel Luther testi bajairól és lelki vívódásairól:

„…több mint egy hetet hevertem a halálban és a pokolban, úgyhogy egész testemben legyengültem, még most is remegnek tagjaim, Krisztusomat szinte teljesen elveszítve hányódtam a kétségbeesés és az istenkáromlás örvényében és viharában. De a szentek imáin megindulva Isten megszánt engem, és kiragadta lelkem a pokol fenekéből (Zsolt 86,13). Ne hagyd abba az értem való imádkozást, ahogy én sem teérted! Azt hiszem, a küszködésem másoknak sem érdektelen.” (463. o.)

Imában hordozta ő maga is szeretteit és munkatársait egyaránt, de nem átallotta számon is kérni ugyanezt a hozzá közel állókon. Levelei tanúsága szerint az egymásért mondott imát, az egymás életére való áldáskérést Luther mindennapi kötelességnek tekintette. Amikor tehát teste-lelke nehézkedni látszott, joggal gondolhatott arra, hogy egészségének földi munkálói nem tették meg a magukét. „Summa, akiben a léleknek kellene forrnia, az most testi vágya, lustasága, tétlensége, álmossága miatt fortyog, és nem tudom, azért fordult-e el tőlem Isten, mert Ti nem imádkoztok értem.” (255. o.)

A cikk teljes terjedelmében a kotoszo.blog.hu oldalon olvasható el.