1, Ankara külvárosában áll a Kronos Hotel. Missziói szervezetünk éppen ebben a különleges nevű szállodában tartotta idei konferenciáját. A bibliai görögben a kronosz és a kairosz fogalmát is az „idő” szóval fordítjuk magyarra. Az első a mérhető, a múló idő fogalma, a másik inkább alkalom, rendelt idő értelemben használatos. Üdvtörténeti értelemben használjuk a kegyelmi pillanat kifejezést is, mely egy-egy egyén vagy közösség életében az Isten által adott idő és alkalom a megtérésre. Törökország és az altaji nyelveket beszélő közép-ázsiai népek körében most még nyitva van a megtérésre lehetőséget adó kairosz-idő kapuja. E kapu szárnyai azonban lassan bezáródnak. Ahogy az Iszlám egyre erősödik, a keresztények életét egyre több nehézség, üldözés és mártírhalál fogja kísérni. A mi időnkben, nekünk, magyaroknak, akiket a törökök különösen kedvelnek, az ajtó még nyitva van. „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,7-8a).

2, Soner Trufan. Lehetőségem nyílt beszélgetni egy török evangéliumi vezetővel, aki egy evangéliumi rádióadó szerkesztője is (https://www.radioshema.com/). Soner elmondta, hogy a rádió kapcsán tavaly többször is életveszélyes fenyegetést kapott, és a rendőrség hónapokon keresztül komoly védelmet biztosított számára. Az is hozzátartozik a történethez, hogy azért a hatóságok nem minden esetben állnak ki a jogállami alapelvek mellett. Tisztában van azzal, hogy élete bármikor véget érhet. Ő még annyit mondott, hogy jelenleg Törökországban vihar előtti csend van, utalva ezzel az áprilisi népszavazásra mely az új alkotmány bevezetését előzi meg. 

3, Menni vagy maradni? Miközben Törökországban jelenleg valóban nagy a terrorfenyegetettség, szervezetünk csapatához több kisgyermekes család is csatlakozott az elmúlt év során. Felelőtlenség? Nem hiszem, sokkal inkább engedelmesség Isten hívásának.

4, „Egemenliğin gelsin. Gökte olduğu gibi, yeryüzünde de Senin istediğin olsun.” – Énekeltük. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

5, Kappadadócia. A konferencia után a csodálatos kappadóciai fennsíkon töltöttünk két napot. A szürreális formájú kőzetformák, illetve az ezekbe vésett barlangrendszerek évezredek óta emberi élettérként szolgálnak. A több emeletes földalatti városok, a freskókkal díszített, oszlopokkal, boltívekkel, oldalhajókkal ékes barlang-katedrálisok mára denevérek lakhelyévé váltak, esetleg szelfibotos kínai turisták hadai néznek meg közülük egyet-kettőt. Ezen a kis területen több ezer keresztény barlangtemplom található, több, mint bárhol máshol a világon. Egy a bökkenő. Ma elpusztítva, összekormozva üresen állnak. A freskókat sok helyen teljesen, máshol részben elpusztították. Egy-két újabban felfedezett templom maradt meg viszonylagos épségben, de az emberábrázolások szemét a muszlimok itt is kikaparták vallási okokból. Azokat a családokat, népeket, nyelveket, melyek ezeket építették, elsodorta a történelem vihara. Vagy beolvadtak a muszlim török nemzetbe, vagy elüldözték, vagy kiirtották őket. Vajon a kereszténység ideje lejárt Törökországban?

6, Isten ideje a kairosz, az emberé a kronosz. A misszió Isten országának, Isten Szent Lelkének a világa. Itt nem igazodhatunk el, ha a világ fogalmait használjuk. A kappadóciai szent barlangok ma üresen állnak, de ha hunyorgunk, akkor oda tudjuk képzelni a gyertyák füstje mellett imádkozó asszonyokat, férfiakat, gyermekeket, akik egykoron itt éltek, és lélekben velük együtt dicsérhetjük az Urat. Az imádság összeköt bennünket az üres barlang-templomokat létrehozó, használó lelki testvérekkel, csakúgy, mint a világszerte sok helyen ma is hitük miatt életveszélyt vállaló milliókkal, de csak azért, mert magával Krisztussal, a megváltóval köt bennünket össze.  Pál apostol nagyon érzékletesen írja le ezt a kettősséget a Római levél 8. részében. A „hiábavalóságnak alávetett világ” kifejezés (20. v.), illetve a „romlandóság szolgasága” (21. v) éppen a „kronos” múlásából és az emberi élet és teljesítmény korlátozottságából adódik. Véges életünk értelmét hiába keressük Isten Lelke nélkül. A születés és halál által határolt időszak reménytelen szolgaság, ha nem élünk a nekünk adatott kairosz-pillanatokkal, melyek az örökkévalóságban érnek össze. 

7, Hangzik-e még dicsőítő ének az Újszövetség egyik bölcsőjében, Kis-Ázsiában? Meggyőződésem, hogy igen. Soner barátom elmondta, hogy ők tisztán látják, hogy Isten hogyan munkálkodik a sok baj és nehézség között Törökországban is. 2016-ban 110-ről 150-re nőtt az evangéliumi gyülekezetek száma. Tömegesen jönnek a vallásukból kiábrándult, az igazságot kereső emberek a gyülekezetekbe. Azt is elmondta, hogy sokan közöttük egy idő után elmaradnak, mivel nem akarnak konfliktusba kerülni családjukkal, környezetükkel, így a keresztelések száma ma is nagyon alacsony. De az Ige szól, az emberek olvashatják, hallhatják, Isten az arra kiválasztottakban el fogja végezni csodálatos munkáját. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy lélekben továbbra is támogassuk a törökországi egyházat és az ott dolgozó missziói munkásokat. Vagy, ha a Lélek arra indít bennünket, akkor mi magunk is legyünk készek beállni az aratás munkájába.