– „Kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy” – olvasható a Trainspotting idézet a Jézus és a rock and roll című könyved egyik fejezeténél. Mintha ez a kötet is arról szólna, hogy Horváth Gergely egy vasárnap reggel megkérdezte önmagától, hogy ki is ő valójában.

– Akkor jött el az a pillanat, amikor elfogadtam, hogy tennem kell egy komoly kört a kijelentés Istenével kapcsolatban. Egy folyamatos spirituális éhségben és keresésben voltam, aminek a fő kérdéseit sem tudtam megfogalmazni. Rájöttem, hogy már nem maradt más hátra, csak az, ha felhagyok a zsákutcákkal és megnézem, hogy mi van, ha másképp állok Őhozzá.

– Mit jelentett ez a zsákutca a gyakorlatban?

– Egy krónikus elakadást az örömben, a jövőképben, a jelenben. Egy terhelt tehetetlenségi állapotot, melyből nem tudtam kilépni, ami tovább vitt lefelé.

– Mi hozta a változást?

– Nem volt egy olyan meghatározott életesemény, ami kiváltotta volna ezt a felismerést, sokkal inkább egy köröző, egyre lejjebb menő spirál vett körül. Oda jutottam, hogy rákérdeztem, hogy erre az egész helyzetemre mit mond a Biblia? Ennek az előzményéről a kötetben is szólok. Megosztom az olvasókkal, hogy milyen élmény volt az, amikor édesapámmal szemben leültem, és rádöbbentem arra a „menetrendre”, amit a családfámra visszanézve éltem át. Itt nem az ő személyének a megtagadásáról van szó, hanem egy út másként járásának a vágyáról. Innentől kezdtem másként élni az életemet. Bátyám már korábban karizmatikus gyülekezetbe járt. Ő az egyik példám arra, hogy aki valóban a hitben él, az hogyan is éli meg a mindennapjait.

– Európában az egyházhoz tartozók közösségének a nagyobb hányada beleszületett a keresztény közösségbe, így abban szocializálódik, ezáltal számos hitkérdés természetes a számára. A felnőtt hitre térés áldása, hogy a hit minden felmerülő kérdésével szükséges megküzdenie. Ez azonban korántsem természetes.

– Nem csak a felnőtt hitre térőknek, hanem mindannyiunknak meg kell küzdenünk az igazság keresésével! Ez nyilván kegyelem kérdése, de általa belső indíttatású feladattá is válik.

Nagyszüleimnél Jézusnak különleges státusza volt. Ezt valamikor gyermekfejjel elvesztettem, pontosabban belemosódott az engem körülvevő különleges „kulturális panteonba”. Egy idő után Jézus számomra csak a kultúra részévé vált. Ez a nagy veszély! Ha Jézus egy kulturális figurává válik, aki bár befolyásos, azaz egyfajta szuper-bölcseleti próféta, de nem Isten fia. A próféta és Isten fia közötti határ átlépése bennünk: az a radikális! Megértettem, hogy kicsoda az Ige és azt is, hogy a hozzá való ragaszkodás mit jelent. Rádöbbentem, hogy Ő az egyetlen fókusz, minden más fókuszpont csak elterel.

– Ma viszont rengeteg fókuszpont vesz minket körül. Ennek veszélyeit hangsúlyozod is, amikor az európai értékveszés kérdésével foglalkozol a könyvedben.

– Már a szellemi útkeresésem idején is foglalkoztatott egy különbség. Bármennyire is közel kerültem időnként a keleti vallásokhoz, soha nem éreztem magam hozzájuk tartozónak. Egy dolog azonban szemmel láthatóan más volt. Az a különbség, hogy a vallás náluk sokkal meghatározóbb mértékben hatja át az egyén életét, életvitelét és a kultúrát. Európában sok olyan embert láttam, akiknek áthatja az életét a hit és láttam számtalan embert, akiknél bár hivatkozásként megmaradt a hit, de nem láttam bennük az áthatást. Ez a hitre térésemet követően radikálisabb látást kapott. A politikai fejlemények, bizonyos emberi jogi mozgalmak leleplezték az európai kétszívűséget. Rámutattak arra, hogy Európa bár keresztény, de barbár szíve a történelem során megmaradt. Ezzel a kétszívűséggel mindig dolgunk van, de most a Krisztus-alapú Európa olyan mértékben van visszaszorulóban, ami több mint aggasztó. Elég csak az európai keresztény világból érkező ellentmondásokra gondolni! Ilyen például a skandináv és a német egyház hozzáállása az azonos neműek házasságához. Ezek nem kis mérföldkövek. Nagyon sok kérdést felvetnek. Ezeket a kérdéseket nem lehet úgy tisztázni, hogy igei alapon ne konfrontálódnánk akár a keresztény táboron belül is, pláne a világgal. Ez a szembehelyezkedés az európai alapértékek vívmányait is érintik, például a vallásszabadság kérdését, vagy a házasság fogalmát. Ezek olyan értékrendi problémák, ahol, ha nem vállalunk konfliktust, akkor nem várhatunk semmi előrelépést. Vészhelyzet van, már régóta. Azt is érzem, hogy nem lehet hallgatni és ki kell mondani a Biblia igazságát ahhoz, hogy változás legyen. Vallom, hogy csak akkor jön létre érdemi párbeszéd, ha az ember abban az igazsághoz tud viszonyulni!

– Ez az egyházra nézve mit jelent?

– Az itthoni és az európai egyházakban többnyire az öncenzúrát érzem. Tisztelet a létező kivételeknek.

– Kötetedben foglalkozol azzal, hogy Európának egy közös, Krisztus alapú erkölcsi viszonyítási pontra lenne szüksége. Hogy valósítható ez meg?

– Két szinten látom a teendőnket. Az első szint a saját, önnön ragaszkodásunk az Igéhez és megerősödésünk Krisztusban. Ez az alap. A második feladat, hogy szólnunk kell, azaz szeretettel, de megalkuvásmentesen kell hirdetni és képviselni az Igét. Ma a dialógus hiánya van. Egyre kevésbé látunk arra példát, hogyan kéne párbeszédet folyatnunk. Azért is kell Krisztusban megerősödnünk, mert akkor azzal a szeretettel, belső nyugalommal, határozottsággal és állhatatossággal tudjuk képviselni egy eszmecserében az igazságot.

– „Harcold meg a hit nemes harcát” – fogalmaz Pál apostol. Erre a gondolatiságra, a „hitharcra” nagyon sokszor te is felhívod a figyelmet. Ugyanakkor a küzdelem, a kételyekkel való szembenézés mintha a mai társadalmunk kevésbé preferált szlogenjei lennének.

– Fontos, hogy a megtérés előtti kudarcainkat is emlékeztetőül magunkhoz tudjuk ölelni. Nem azért, hogy benne éljünk, hanem hogy emlékezzünk arra, hogy a saját történetünk honnan indult. A Szentírásban számtalanszor olvashatunk arról, hogy az a helyzet, amiben éppen van a nép, vagy az adott ember, az honnan eredeztethető. Gondoljunk csak Pál perére: elmondja, hogyan kell értelmezni azt, ami történt. Ugyanakkor be kell vallani a nehézségeket, különben nem leszünk hitelesek. Ez a Zsoltárok könyvében, vagy a prófétáknál elég egyértelműen jelen van. A Szentírásból láthatjuk, hogy a hit hősei nem szupermenek, hanem kételyekkel küzdő emberek. Így megnyugodhatunk a saját képességeink zéró voltában, mert nem a szuper-képességeink, hanem mindig Isten munkál általunk. Erre viszont mindig nyitottnak és késznek kell lennünk.

– „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet” – idézed a Példabeszédek könyvét a köteted utolsó fejezetében. Hogyan lehet ma a szívünket óvni?

– Mindennapi kenyérrel, ami az Ige! Nem elég ismerni, nem elég képben lenni, hanem benne kell élni és szó szerint táplálkozni kell vele. Jézus nem véletlenül használja a kenyeret analógiának: a mindennapiságot és a belsővé tételt fejezi ki. Élőszavú igehirdetést kell hallgatni és napi szinten szükséges a Szentírást olvasni. Ennek meglesz a testet és lelket átjáró hatása. Sőt! Azt is megtehetjük, hogy fél órát kihasítunk magunknak a napból, olvassuk a Bibliát és gondolkodunk.

Csak belső belátással és meggyőződéssel lehet hitelesen és igazán óvnunk a saját szívünket. Ami a kultúrához való hozzáállást illeti, ez nálam ott is így volt. Volt, ami előtt megtérésem után egyből lehúztam a rolót. Amikor megerősödtem, rájöttem, hogy erre így már nincs szükség. Akkor felengedtem és néhány dolog visszajött, néhány meg nem. Ehhez viszont gyakorlatilag fontos, hogy a mindennapi igében élés és a hálaadás meglegyen. Keresztényként, azon belül is reformátusként vallom, hogy a mentális működésünk az Istennek való hálaadásban áll helyre. Isten ismeretét az Ige viszi előre. Minél többet ismerünk meg az Ő jelleméből, karakteréből, és minél többet veszünk észre ebből a mindennapokban, annál könnyebbé válik a hálaadás. Ezért nem szabad elengedni az igeolvasást, az Igét és a hálaadást napi szinten.

– A Jézus és a rock and roll kötet egy kiváló világi kiadónál, az Athenaeum Kiadónál jelent meg. Számtalan zenei, irodalmi és filmes idézetet és azok kortörténeti hátterét olvashatjuk benne, miközben teológiai gondolkodásod is markánsan megjelenik. Ritkán találkozhatunk ennyire sokrétű, mégis egységes kötettel. Hol helyezed el ezt a könyvet a mai könyvkínálatban? Kiknek szól a kötet?

– Nincs olyan polc a könyvesboltokban, amely ezt a könyvet a maga háromszáz oldalával a megfelelő kategóriában tudná képviselni, ugyanis a hagyományos műfaji keretek között elhelyezhetetlen lett. Több műfaj is keveredik benne. Az értelmezési tartomány oldaláról elsősorban talán azoknak szól, akik azt keresik, hogyan lehet felnőttként, a popkultúra iránti mély beágyazottsággal és szeretettel, és egy felnőttkori megtéréssel a mai világban élni. Azzal is foglalkozom, hogy mi a kultúra szerepe az életünkben és mi a hité. Ez a könyv elsősorban azoknak az úton lévőknek szól, akik nem zárkóznak el a popkultúrától, de keresik a vele való helyes viszonyt. Jézus és a rock and roll konfliktusmentesen nem hozható össze, de erős kapcsolat van közöttük…

Horváth Gergely: Jézus és a rock and roll

Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017