– Miért a lelkészi hivatást választottad?
– Nem egy hagyományos evangélikus családból jöttem, sőt távol állt a vallásosság a családtól. Láttam a szomszédokat, hogy minden héten mennek templomba, és én is velük akartam menni. Édesapámnak mondtam, hogy hittanra szeretnék járni, és ő nem beszélt le róla. Nővérem is eljött velem, és idővel úgy alakult, hogy az egész család egyre közelebb került Istenhez. Kis János lett a lelkészem, hozzá mentünk beszélgetésre. Református gimnáziumba jártam, ott evangélikus hittanra. A gimnáziumban erősödött meg bennem az elhatározás, hogy teológiára szeretnék jelentkezni.
– Mit jelentettek neked a teológiai tanulmányok?
– Az eleje nagyon nehéz volt. Örültünk, hogy felvettek minket, de nem tudtuk elképzelni, hogy öt éven keresztül mennyi mindent kell majd tanulnunk. Tanulmányaim közepén éreztem, hogy a tanárokkal is kialakult egy támogató kapcsolat, biztattak, hogy tanuljunk, hogy lelkészek legyünk. Egyre inkább azt éreztem, hogy itt a helyem.
– A németországi neuendettelsaui teológián voltál ösztöndíjas. Mennyire színesítette a látókörödet ez az év?
– Luther Mártontól, Paul Tillichtől és még sokaktól kellett eredetiben olvasni, így a szakmai nyelvet elsajátíthattam. Érdekes volt számomra, hogy ott a hallgatók egy-egy területre specializálódnak, míg itthon a képzés minden területre mélyebben kiterjed. Ennek előnyeit és hátrányait is látom.
– Milyen kihívásokkal kell szerinted szembenézniük a 21. század lelkészeinek?
– Öregedő társadalomban élünk, nagyon kevés a keresztelés. Ugyanakkor Bócsán és Soltvadkerten is látom, hogy egyre több fiatal család jön a gyülekezetekbe. Vannak kistelepülések, ahonnan már nemcsak a fiatalok mennek el, hanem az idős hozzátartozóikat is viszik magukkal. Érdekes átrendeződések vannak, amelyeket figyelemmel kell kísérnünk. Az egyház az elcsendesedés, az Istennel való találkozás és a közösség lehetőségét adja. Jó látni, hogy az emberek akarnak Istennel találkozni. Ugyanakkor sokan ezt nem a templomban keresik. Erre azt szoktam mondani, hogy ha én szeretnék Istennel elcsendesedni és közösségben találkozni, akkor a templomba megyek, ahol ezt megtehetem.
– Mivel lehet megszólítani a fiatalokat?
– El tudom képzelni, hogy a könnyűzenén – ami hozzám közel is áll –, vagy például a Szélrózsán keresztül meg tudjuk a fiatalokat szólítani. Akiket sikerül a hagyományos alkalmakra is bevonzani, azok hosszabb távon is a gyülekezetben maradnak. Ehhez kell egy személyiség is, aki vonzza a fiatalokat, de mellette elengedhetetlen a Jóistenbe vetett hit és a kegyelem.
– Régóta zenélsz. Mit jelent számodra a zene?
– A gimnáziumban kezdtem el basszusgitározni. Rockzenekarokban is játszottam. A teológián többen is nyitottak voltak erre, így létrehoztunk egy keresztény rockzenekart. A Zarándokének című énekeskönyv dalait dolgoztuk fel, dicsőítő zenekarunk lett. Gyülekezetekbe mentünk, ahol az együtt- éneklés örömét élhettük meg.
– Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?
– „...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak 1,17) Most, a teológiai tanulmányokra tekintve fontos ez az üzenet: hogy bár sok öröm és nehézség kísérte ezeket az éveket, látom, hogy mindez ajándék volt.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 25–26. számában jelent meg, 2017. július 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.