– Mit jelent önnek evangélikus oktatási intézményben dolgozni?

– Lelkészcsaládban születtem, belső indíttatásom volt, hogy amint lehetőségem lesz, evangélikus intézményben dolgozzam. Erre akkor lett alkalmam, amikor a fővárosban is indultak evangélikus általános iskolák. Tanítói végzettségem van, több évig dolgoztam már vezetőként alapítványi és állami iskolában is. Amikor a Sztehlo-iskolában elindult az oktatás, örömmel jöttem ide, és immáron nyolc év távlatából mondhatom, hogy ez az öröm változatlan. Az, hogy most itt taníthatok, hogy a pályám végén sikerül itt dolgoznom, számomra valóban áldás. Arra törekszem, hogy az évek alatt felhalmozott tudásommal segítsem azt az intézményrendszert, amely nekem az egyházi kötődésemen túl is fontos.

– Milyen többletet tud nyújtani ez az egyházi intézmény?

– Intézményünk légkörét meghatározza, hogy elfogadjuk és szeretjük egymást; hogy a családok nemcsak oktatási, hanem világi és lelki kérdésekkel is fordulhatnak felénk. Az oktatáson, nevelésen túl a hitéletre is nagy hangsúlyt fektetünk, próbáljuk a hit kérdéseiben kereső családokat is segíteni. Sokuknak a gyermekkorukból van hittanos emléke, de aztán elfordultak ettől, most pedig a gyermekeik révén visszatalálnak. Számos szülő érezte a gyermekénél, hogy olyan pluszt kapott nálunk, ami rájuk is kiáradt, így ők is megkeresztelkedtek. Többen ennek hatására kötöttek egyházi házasságot is.

– Miként jelenik meg a keresztény szellemiség az iskolában?

– A lelkészi, hitoktatói szolgálaton, áhítatokon és csendesnapokon túl meghatározó, hogy minden tanítási napot beszélgetőkörrel indítunk. Ekkor a gyermekekkel közösen imádkozunk, bibliai igéről beszélgetünk, énekelünk, és megbeszéljük a tanulókat foglalkoztató kérdéseket. Vallom, hogy ez nemcsak az adott napra, hanem az egész életre is kihat.

– Mi ad az ön számára leginkább örömöt a tanítói hivatásban?

– A tanítói pályának az a csúcsa, amikor az első osztály végére a diákok írnak, olvasnak és számolnak. Ez a legnehezebb feladat, de a legtöbb örömet is adja: látni a gyermekekben az érdeklődést és megtapasztalni, ahogy szinte percről percre nyílnak meg a ránk bízottak. Tanítónak lenni azért jó, mert a gyermekek rendkívül közvetlenek, szeretnek iskolába járni, és kötődnek a pedagógusaikhoz.

– Miért jó evangélikusnak lenni?

– Míg egy felnőttként konfirmált talán könnyebben meg tudja határozni, hogy miért az evangélikus felekezet tanítása szerint éli meg a hitét, addig nekem, aki lelkészcsaládból jövök, beleszületve az evangélikusságba, sokkal nehezebb definiálnom ezt. A nagyszüleim is hitüket élő evangélikusok voltak, nagypapám kántorként is szolgált. Gyermekkoromtól kötődöm a templomhoz. Eléggé szabadon gondolkodó ember vagyok, úgy érzem, az evangélikusság lehetőséget ad erre.

– Az intézmény Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, embermentő nevét viseli. Miként jelenik meg az ő öröksége?

– A rászorulók, a szegények vagy a valami miatt hátrányba kerülők segítése nagyon fontos nekem. Ez a sztehlói örökségként is megnevezhető szellemiség iskolánkban a hétköznapokban is érezhető. Arra törekszünk, hogy felkaroljuk az elesetteket. Ez nemcsak a toleranciában, hanem a gyakorlatban is megjelenik. Keressük, hogy miként tudjuk segíteni a hátrányos helyzetű családokat, sőt üdítő azt látni, hogy ezt nemcsak mi képviseljük és gyakoroljuk, hanem idővel a szülők is odafordulnak egymáshoz. Emellett a tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.