1849

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc besúgói a nemzeti felkelés elfojtása után egy rendkívüli módon megszervezett hálózat tagjaiként szolgálták az uralkodót. A nevesebb feljelentők listáját Tábori Kornél író-újságíró bányászta ki a bécsi levéltárakból, és tette közzé a Titkosrendőrség és kamarilla című, 1921-ben megjelent könyvében. Árulkodó, hogy az informátoroknak csak a családnevük maradt fenn az utókornak. Elfogott levelek, hangulatjelentések, merényletek – ritkán hallott történetek!

A történelmi egyházak papjaikon és lelkészeiken keresztül szolgáltattak információkat a forradalom és szabadságharc eseményeiről 1848–1849-ben. A papok és a lelkészek a szószékről lelkesítették az embereket a forradalom és a honvédő háború idején. Emellett a hivatalos jogszabályok kihirdetésére kifejezetten kötelezte őket a magyar kormány. Ennek saját hatáskörükben tettek eleget, vagy tagadták meg.