Füllet Tímea

Több jelenet is él bennem, amely elindított ennek a gondolatnak a feltárására. Egy keresztény konferencia végén a záró istentiszteletre díszítjük a termet, az oltárt. Könnyed léptű, szép arcú, kicsit határozottabb lány hoz egy mezeivirágcsokrot, az asztal szélére teszi, kezdi kettéválogatni a két vázába. Hosszasan mérlegeli, melyik szál hova kerüljön, igazgatja, magától távolabb tartva nézegeti. Egy másik lány, afféle szürke egérke, odalép mellé, csendben figyeli. Elmosolyodik, szemmel láthatóan gyönyörködik a virágokban. Talán az egész jelenetben.