nomen est omen

Az ősi latin közmondás szerint a név egyfajta előjel, mely sokat elárul viselője habitusáról. Gondoljunk csak az Ószövetség nagy alakjaira, akiknek neve valóban ómen volt. Itt van például Jákob, aki születésekor ikerbátyja, Ézsau bokájába kapaszkodott, hogy övé legyen az elsőszülöttségi jog, ezért kapta a Jákob, azaz a „csaló" nevet. Erre rá is szolgált, mert furfanggal meg is kaparintotta az örökséget egy tál lencséért, majd édesanyja közreműködésével hazug módon még az atyai áldást is megszerezte. Később azonban megküzdött Istennel azért, hogy az Ő áldását is megkapja. Így lett új neve Izrael, tehát „Isten harcosa".